Szociális munkásként sokáig a problémamegoldás oldaláról kísértem embereket. A veszteséggel való találkozások azonban arra tanítottak, hogy vannak élethelyzetek, ahol nem megoldásokra, hanem megtartó jelenlétre van szükség. Arra, hogy valaki csendben, teljes odafordulással ott maradjon a másik mellett a tehetetlenség, a fájdalom és a kimondhatatlan érzések közepette is. Hiszem, hogy a segítő hitelessége nem a mindenre tudott válaszokból fakad, hanem abból a bátorságból, hogy emberként is jelen merünk lenni – saját sebezhetőségünket sem elrejtve.
2019-ben végeztem el a Napfogyatkozás Egyesület gyásztanácsadó képzését, azóta kísérek gyászolókat egyéni és csoportos formában.
