A Napfogyatkozás Egyesület gyermekek gyászfeldolgozását segítő komplex programja

Szemléletünk

A gyermekek gyászfolyamatainak segítése a gyermekek önálló gyászmunkájának megismerésével és engedésével lehetséges. Azt a megközelítést képviseljük, amelyben a (sokszor szintén gyászoló ) felnőttek, valamint szakemberek kísérő és támogató attitűddel, jelenléttel és a gyermek /kamasz /fiatal felnőtt – szükségleteinek teret adva van jelen a gyászmunkában.

Gyakorlati megközelítésünk

A gyermekek gyásza, ahogy a felnőttek esetében is, egyedi. Nincsenek univerzális viselkedésmódok – ezeket sokszor a felnőttek keresik, mert ezek segítik az eligazodásukat a gyermekek lelkivilágában,aggodalmuk csökkentésében, vagy segítő szándékuk cselekvéssé formálásában. A gyermekek gyászának körülményei azonban sokszor eltérőek – a korosztályuknak megfelelő önkifejezési módok, a felnőtteknek való kiszolgáltatottság, a szocializációs és értékeket közvetítő közegek eltérő jellege, és a különböző közösségek normái mind meghatározzák hogyan, és milyen módon tudják kifejezni, megosztani és megélni a gyászukat. Sok társadalmi sztereotípia lebontására is szükség van, hiszen a gyermekek kímélésének, a felnőttek által meghatározott, tompított vagy enyhített kommunikációnak, a bevonás hiányának gyakorlata máig élő, ismétlődő automatizmus.

Éppen ezért tartjuk kiemelten hangsúlyosnak, hogy

• a gyerekek sorstársi közösségben tudjanak gyászolni, és kapjanak ehhez kreatív, korosztályuknak megfelelő támogatást.
• a szülőkkel kart karba öltve tudják a gyászukat megélni – tudva, hogy az érzések, és megélések eltérőek lehetnek, de a figyelmet, jelenlétet megadva egymással valódi szövetséget tudnak alkotni a nehezebb és könnyebb időszakokban is.
• a szakemberek, akik a szülőkkel illetve a gyerekekkel találkoznak az egészségügyi, oktatási, szociális intézményekben rendelkezzenek ismeretekkel, és szakmai támogatással ahhoz, hogy a gyászoló gyerekekkel, hozzátartozóikkal, környezetükben lévő gyerekekkel és munkatársakkal valóban támogatóan tudjanak jelen lenni a gyászoló, veszteséget megélő gyermek számára ebben a természetes folyamatban.

A veszteségek megélése gyerekkorban kezdődik el, a nagyszülők, családtagok, ismerősök halálával, szeretett tárgyak, emlékek felelevenítésével, vagy a veszteségek megélésével más területeken: válás, költözés, vagy egy szeretett háziállat halála. A megközelítésünkben kiemelt szerepet kap a veszteségekről való kommunikáció, a megosztás lehetőségének megteremtése és a figyelem és támogató jelenlét, mint az együttérzés és befogadás kialakítása. Így ahhoz is hozzá tudunk járulni, hogy a későbbi generációk számára a veszteségek megélése valóban egy közösségi tapasztalat tudjon lenni a családban , a kortárs közösségben, az intézményekben és a szélesebb társadalomban.