A szenvedélybeteg ellátásba kerülésem szinte első percétől kezdve nyilvánvaló számomra, hogy a feldolgozatlan veszteségek milyen jelentős súllyal bírnak a szerhasználati zavarok kialakulásának hátterében. Az azóta eltelt 22 évben aztán tudatosan figyelve erre már többször is írtam a függőségek és veszteségek összefüggéseiről. A szenvedélybeteg családok életét át- meg áthatják a traumák, a gyász, így a hajlamosító tényezőktől kezdve, a le- illetve felépülési folyamatot is kísérve számos veszteséget élhetnek át ezek az emberek. Ezért elengedhetetlen az addiktológia bármely területén, és a szenvedélybeteg család bármely tagjával dolgozó szakemberek jártassága a veszteségfeldolgozás segítésében.
Legújabb kutatásunk Kassai Szilviával és Mucsi Georginával a szenvedélybeteg szülők elgyászolásának mintázatát célozta, amely szintén hiánypótló ismereteket hozott a lelki segítségnyújtás bármely szintjén működő szakembereknek.
Mindezek mellett a gyermektelenség gyásza is érdekel és Tanács Eszternek köszönhetően vezetek Nem lettem anya veszteségfeldolgozó csoportokat a "Gyerek nélkül szakmai közösség" tagjaként.
Segítő munkámat eredeti végzettségem okán is áthatja az etnográfus szemléletmód, így szakmai érdeklődésem fókuszában jelen vannak a rítusok, illetve a rítushiányos, beavatáshiányos társadalom és ennek következményei.
