Láthatatlan gyász országos kutatás

A Budai Termékenységi Centrumban dolgozom pszichológusként, ahol elsősorban meddő párokat támogatoka gyerekvállalás sokszor érzelmileg megterhelő útján. Főbb tevékenységeim közé tartozik a pre és perinatális veszteségek feldolgozása beleértve az embriók gyászának elengedése illetve az ismétlődő gyakran láthatatlan veszteség kísérése amelyet a  menstruáció megérkezése jelenthet egy egy reményteljes ciklus lezárásakor. Meggyőződésem, hogy ezek a veszteségek akkor is valósak és méltók a gyászra, ha sokszor nem kapnak társadalmi visszaigazolást.

Hiszem, hogy a lelki , önismereti- adott esetben - orvosi folyamatok közös feldolgozása jelentősen hozzájárulhat a továbblépéshez.

Tanácsadó szakpszichológusként évek óta kísérek pre- és perinatális gyászban érintetteket a Budai Termékenységi Centrumban. A nehezített gyerekvállalás és az asszisztált reprodukciós folyamat során a veszteségek széles körével találkozunk. Tapasztalom, hogy egyre többen kérnek támogatást: nők, férfiak, párok egyaránt; ugyanakkor azt is, milyen nehéz teret és időt adni a gyászfolyamatok felismerésének és a gyászmunkának.

A Napfogyatkozás Egyesület kutatását azért tartom fontosnak, mert lehetőséget kínál gyászoló klienseink és családtagjaik hangjának a felerősítésére és továbbítására, a velük dolgozó szakembereknek pedig alkalmat a reflexióra, a közös cselekvésre, a felelősségvállalásra.

Clease Piros független bába, diplomás szülésznő, a Billings Ovulációs Módszer oktatója. Nőgyógyászati asszisztensként dolgozik egy hajléktalan nők számára létrehozott, traumainformált szemléletű rendelőben. Női egészség témájában csoportokat tart nehezített élethelyzetben élő kamasz és felnőtt nők számára, érintésalapú testkezeléseket nyújt, valamint angol–magyar nyelven fordít.

Munkája során a nőkkel és családokkal való kísérés szinte minden területén találkozik veszteségtörténetekkel. Meggyőződése, hogy a gyászfolyamatok során nemcsak az érintetteknek, hanem az őket kísérő szakembereknek is szükségük van megfelelő információra, szakmai támogatásra és biztonságos reflexiós térre.

Nagykövetként azért csatlakozik a kutatáshoz, hogy minél több szakemberhez eljuttassa a kérdőívet, és hozzájáruljon ahhoz, hogy a gyász szakmai támogatása tudatosabb, érzékenyebb és rendszerszinten is erősebb legyen.

Egészségügyi újságíró, a Császárvonal projekt kreatív vezetője, kommunikációs szakember

Munkám során rendszeresen találkozom a szülészeti ellátáshoz, várandóssághoz kapcsolódó veszteségélményekkel, elsősorban a Császárvonal projektben hozzánk forduló édesanyák történetein keresztül. Sokszor olyan gyászformákkal találkozom, amelyek nem kapnak társadalmi vagy intézményi elismerést, mégis mélyen hatnak az anyák testi-lelki állapotára és anyává válására.

A veszteségekkel való munka hangsúlyos része az akkreditált Hegtudatos továbbképzéseinknek is, ahol a szülés körüli szakemberek számára megkerülhetetlenné válik ez a téma. A készülő kutatást ezért tartom különösen fontosnak: tapasztalataim szerint a császármetszéshez vagy egy másként alakuló szülésélményhez kapcsolódó, „illegális” gyászfolyamatok gyakran láthatatlanok maradnak, miközben az érintettek rendkívüli magányt élnek meg.

Légrádi Nóra vagyok, kommunikációs és mentálhigiénés szakember, coach, gyászcsoport vezető, pre-, és perinatális gyászkísérő. Évek óta dolgozom egyéni és csoportos formában nőkkel, akik már anyák és nőkkel, akik anyává szeretnének válni, vezetek vendégbaba csoportot és sorstársi csoportot nehezített gyermekvállalással küzdő nők számára. Látom, hogy sokaknak mennyi veszteséggel jár az anyaság felé vezető út és tapasztalom, hogy milyen tabu övezi ezeket a veszteségeket. Tabu a családban, a barátok között, de az ellátórendszerben és társadalmilag is. Mert nincsenek szavaink, mert vigasztalni szeretnénk, mert hárítunk, mert nem tudjuk mit illik kérdezni, és mikor legyünk csak csendben jelen. Mert nem tudjuk, hogy lehetne jól segíteni ezeket a szülőket. 

Azért is tartom fontosnak a Napfogyatkozás Egyesület kutatását, mert megnyitja a társadalmi beszédet a pre-, és perinatális veszteségekről és mert minden érintettnek, és szakembernek, aki ilyen típusú veszteséget megélt párokkal kapcsolatba kerül,  segítséget nyújt és az igényeikre szabott eszközöket a gyászfeldolgozás segítéséhez. Ez a párbeszéd és a közös nyelv segíthet abban, hogy ne legyen tabu, ne legyen titok semmilyen pre-, és perinatális veszteség, és a fájdalom ellenére elindulhasson egy gyászfeldolgozás.  

Pszichológusként és gyászkísérőként a veszteségekkel való munka meghatározó része a szakmai utamnak, különös tekintettel a pre- és perinatális veszteségekre. Saját tapasztalataim és a segítői munkában szerzett élményeim egyaránt megerősítettek abban, hogy ezek a veszteségek sokszor láthatatlanok maradnak, miközben mély és tartós hatással vannak az érintettekre és azokra a szakemberekre is, akik kísérik őket. Nagykövetként azért tartom különösen fontosnak ezt a kutatást, mert lehetőséget ad arra, hogy a segítők tapasztalatai megjelenjenek, és hogy ezek mentén közös gondolkodás és valódi kapcsolódás jöhessen létre a területen dolgozók között.