Napfogyatkozás Hálózat - bázisépítés
Láthatatlan gyász országos kutatás
Felmérés a pre- és perinatális veszteséghez kapcsolódó szakmai ellátás gyakorlatáról és fejlesztési szükségleteiről
Gyermekgyász
A gyermekek gyászfolyamatinak segítése a gyermekek önálló gyászmunkájának megismerésével és engedésével lehetséges. Azt a megközelítést képviseljük, amelyben a (sokszor szintén gyászoló) felnőttek, valamint szakemberek kísérő és támogató attitűddel, jelenléttel és a gyermek / kamasz / fiatal felnőtt – szükségleteinek teret adva van jelen a gyászmunkában.
Sérült gyermekeket nevelő szülők veszteségei
– veszteségfeldolgozó csoportok szülőknek
– sérült gyermeket nevelő szülők veszteségei – csoportvezető képzés
– együttműködő kommunikáció a fogyatékossággal élők családtagjaival – workshop szakembereknek
Iskolai programok
– Ki vigasztalja meg a gyereket? pedagógus továbbképzés
– Krízis intervenció és csoportos gyászfeldolgozás diákoknak, pedagógusoknak és szülőcsoportoknak
– Szakmai workshopok (2 óra) tantestületeknek a gyermekek gyászfeldolgozási folyamatainak korspecifikus sajátosságairól
Vállalati programok
- Gyász- és veszteségfeldolgozást segítő belső képzés
- Emlékezzünk hőseinkre - Hagyományteremtő kezdeményezés arra, hogy megemlékezzünk a közszolgálati feladatuk végrehajtása során életüket vesztett rendvédelmi, honvédelmi és katasztrófavédelmi dolgozókra
-
Együttműködés a CINTAF Hungary és a Napfogyatkozás Egyesület között
Ők értünk, mi értük
Miért fontos, hogy legyenek veszteségfeldolgozást segítő programok az oktatási, szociális és egészségügyi ellátórendszerben dolgozók számára?
Mindennapos tapasztalat az ellátórendszer munkatársainak leterheltsége, a rendszer kapacitás és forráshiánya – miközben a legsérülékenyebb, legkiszolgáltatottabb élethelyzetekben kell megtartaniuk másokat. Szupervíziós, feldolgozó alkalmak hiányában a legelhivatottabb szakemberek is nehezen tudják önmagukat újraépíteni. Elengedhetetlen, hogy a szociális, oktatási és egészségügyi dolgozók is lehetőséget kapjanak a gyászuk és veszteségeik feldolgozására – ezáltal önmagukkal és a szakmai közösségük tagjaival való kapcsolódásra és a munkájuk során megélt nehéz helyzetek új megközelítésére, a kiégésük megelőzésére.
