Idén október 15-én, a pre- és perinatális gyász világnapján a férfiak tapasztalatai kerülnek középpontba.
Egy érintett apa férfitársaihoz írt levele ad alkalmat arra, hogy beszéljünk az apák gyászáról, a veszteség megoszthatóságáról és arról, hogyan lehet lebontani a férfiak gyászát övező sztereotípiákat.
A pre- és perinatális veszteség a férfiakat is érinti: ők is elveszítik a gyermeküket. Tapasztalatuk mégis kevésbé jelenik meg a gyászról szóló nyilvános beszédben, és kevesebbet tudunk arról is, hogyan hat egy ilyen veszteség az apaságukra, kapcsolataikra, intimitásukra vagy önmagukról alkotott képükre.
Fontos, hogy közben ne hozzunk létre egy újabb sztereotípiát arról, milyen a „férfi gyász”. Nincs egyetlen férfi gyászmód. Van, aki beszélni szeretne, más inkább cselekszik vagy visszahúzódik, és ezek a módok a gyász folyamán is változnak. A férfiak veszteségtapasztalatának ugyanakkor van egy sajátossága: a várandósság nem az ő testükben zajlik, miközben ők is kapcsolatot alakítanak ki a várt gyermekkel, készülnek az apaságra, terveket és jövőképet építenek köré. A veszteség így a gyermek elvesztésén túl az apává válás folyamatát, az önképet, a biztonságérzetet, az intimitást és a kapcsolódás módját is érintheti.
Egy vetélés, magzatvesztés, a szüléskor bekövetkezett haláleset, a reprodukciós eljárások során megélt nehézségek az apaság megélését nehezítik, vagy lehetetlenítik el átmenetileg vagy véglegesen.
Mindehhez társulhatnak azok a társadalmi elvárások, amelyek a férfiaktól gyakran a kontrollt, a cselekvést, a helytállást és mások támogatását várják. A sérülékenység megmutatása, a segítségkérés vagy akár annak kimondása, hogy „nem vagyok jól”, emiatt nehezebb lehet.
Egy érintett apa férfitársaihoz írt levele személyes tapasztalaton keresztül nyitja meg ezt a kérdést. Nem azt mondja meg, hogyan kell férfiként gyászolni, hanem megszólal, és ezzel mások számára is lehetőséget teremt a saját tapasztalat megosztására.
A Vendégbaba csoportokban anyák, apák és párok dolgozzák fel sorstársi támogató közösségben a veszteségüket. Egy érintett apa ezeket a gondolatokat fogalmazta meg férfitársainak egy Vendégbaba gyászfeldolgozó csoportban:
Várjuk a történeteket!
Ehhez kapcsolódva várjuk a pre- és perinatális veszteségben érintett férfiak történeteit. Mi történt velük a veszteség után? Hogyan hatott mindez az apasághoz való viszonyukra? Mi segített, milyen támogatás hiányzott? Kivel tudtak beszélni róla – és miről volt nehéz beszélni?
Jelentkezz és törjük meg együtt a csendet!
Várjuk azoknak az érintett férfiaknak a jelentkezését is, akik október 15-én, a pre- és perinatális gyász világnapján szívesen beszélgetnek a saját tapasztalataikról.
Nem az a kérdés, hogyan gyászolnak a férfiak. Sokkal inkább az, hogy legyen tér arra, hogy a férfiak is megmutathassák a saját gyászukat, beszélhessenek a veszteségükről, és egymás tapasztalataiból is támogatást kaphassanak. A sérülékenység felvállalása ennek nem akadálya, hanem elengedhetetlen része.
Várjuk az érintett férfiak megosztását és történeteit:
E-mail cím:
További információ: Kánya Kinga (
Kapcsolódó cikkek
