Amikor azt mondjuk: Napfogyatkozás Egyesület, még ma is gyakran megkérdezik: „Csillagászattal foglalkoztok?” A félreértés általában addig tart, amíg az e-mail-címünket vagy a honlapunk címét is elmondjuk: gyaszportal.hu. Ekkor válik egyértelművé, hogy nálunk a napfogyatkozás egészen másról szól.
A Napfogyatkozás név története még az Egyesület megalakulása előtti időre nyúlik vissza. 1996-ban Polcz Alaine vezetésével jött létre az a szakmai munkacsoport, amely már ezt a nevet viselte. Ebből a szakmai közösségből alakult meg 2001-ben a Napfogyatkozás Egyesület. Idén tehát 25 éves lett a szervezet.
Amikor a fény takarásba kerül
A napfogyatkozás különösen erős képe annak, amit egy jelentős veszteség után átélhetünk. Napfogyatkozáskor a Nap nem tűnik el. Ott van, miközben egy időre mégsem látjuk. A megszokott világ megváltozik: fokozatosan sötétebb és hidegebb lesz, az addig ismerős táj más arcát mutatja, a biztosnak hitt tájékozódási pontok bizonytalanná válhatnak. A veszteség is képes így elfedni az addigi életünket. Nem semmisíti meg mindazt, ami előtte volt, mégis elérhetetlenné válhat a korábbi biztonság, öröm, kiszámíthatóság vagy az élet folytonosságának érzése. Tudhatjuk, hogy a fény valahol ott van, de abból a helyzetből, amelyben éppen vagyunk, nem feltétlenül látható. A napfogyatkozásnak ráadásul nemcsak látványa van. Érzékelhető hatása is van. Megváltozik a fény, csökken a hőmérséklet, a környezetünk megszokott érzete átalakul.
A gyász is ilyen. Nem pusztán gondolat vagy lelkiállapot, hanem érzelmi és testi tapasztalat. Fáradtság, bizonytalanság, hiány, fájdalom, harag, szorongás vagy más nehéz érzések kísérhetik – olykor kitartóan, hosszú időn keresztül. És van még valami, ami különösen fontossá teszi számunkra ezt a képet: a fokozatosság. A fény nem egyetlen pillanat alatt tűnik el, és nem is egyetlen pillanat alatt tér vissza. A gyászhoz is idő kell. Nem feltétlenül egyenes vonalú folyamat, és nem lehet siettetni. Szükség lehet megállásra, elidőzésre, visszatérésre. A változás sokszor alig észrevehető. Aztán lassan újra kirajzolódnak a körvonalak, új tájékozódási pontok jelennek meg, és a veszteség fokozatosan helyet talál az életünkben.
25 év – sok ezer találkozás
Ezzel a szimbolikus névvel kezdtük meg a munkánkat, és 25 éve dolgozunk azért, hogy a veszteségekben mindenki – érintettként támogatást, segítőként tudást és nem érintett átlagemberként ismereteket kapjon. Negyedszázad alatt természetesen mi magunk is sokat változtunk. Változott a gyászról való szakmai tudás, változott a társadalmi környezetünk, és egyre többet tudunk a veszteségek sokféleségéről is.
A haláleseti gyász támogatása mellett egyre láthatóbbá váltak azok a veszteségek is, amelyekhez nem feltétlenül kapcsolódnak társadalmilag ismert rítusok vagy egyértelmű támogatási formák. Egyre többet beszélünk arról is, hogy veszteségeink nemcsak egyéni életünkben jelennek meg: családok, közösségek, szervezetek és akár egész társadalmi csoportok életét is alakítják.
Eközben emberek sokasága kapcsolódott a Napfogyatkozáshoz.
- Voltak, akik életük egyik legnehezebb időszakában kerestek meg bennünket, és támogatást kaptak egyéni vagy csoportos gyászfeldolgozó folyamatban.
- Mások azért érkeztek, mert szerették volna megtanulni, hogyan lehet jól jelen lenni valaki mellett, aki veszteséget él át.
- Sokan nálunk képződtek, majd maguk is egyéni vagy csoportos gyászkísérőkké váltak. Az ország különböző pontjain közösségeket és csoportokat hoztak létre, és továbbadták azt a tudást és szemléletet, amelyhez nálunk kapcsolódtak.
- Szakemberek vitték magukkal a veszteségtudatos gondolkodást az egészségügybe, a szociális területre, az oktatásba, a mentálhigiénés munkába, szervezetekbe és közösségekbe.
- És vannak olyanok is, akik egyszerűen emberként, cselekvő állampolgárként tartják fontosnak, hogy másként beszéljünk a veszteségekről és a gyászról: több tudással, kevesebb tabusítással, nagyobb társadalmi érzékenységgel és szolidaritással.
A ti élményeitek, tapasztalataitok – a mi történetünk
Így lett az elmúlt 25 év története sokkal több, mint egy szervezet története. Egy történet, amely sok embernél folytatódik. Ez a történet azoknál az embereknél folytatódott, akik valamikor találkoztak velünk.
- Lehet, hogy egy mondat maradt meg egy csoportból.
- Egy felismerés egy képzésről.
- Egy beszélgetés, amely után valamit másként láttál.
- Egy módszer, amelyet azóta mások támogatásában használsz.
- Lehet egy ember, akinek később már te tudtál másképpen segíteni.
- Egy munkahelyi vagy intézményi helyzet, amelyben eszedbe jutott valami, amit nálunk tanultál.
- Egy saját veszteség, amelyhez másképpen tudtál viszonyulni.
- Egy csoport, amelyet azóta te vezetsz.
- Egy szakmai együttműködés, barátság vagy közösség.
Vagy egyszerűen annak az emléke, hogy egy nehéz időszakban nem kellett egyedül maradnod.
A 25. évfordulón ezeket a történeteket várjuk!
Mit vittél tovább abból, amit nálunk kaptál?
Mi maradt meg benned?
Változott-e valami abban, ahogyan a saját vagy mások veszteségeire tekintesz?
És lehet, hogy egészen más történeted van velünk kapcsolatban, amelyre mi magunk nem is gondolnánk.
Oszd meg velünk!
25 év után szeretnénk egy pillanatra megfordítani a nézőpontot.
Eddig sokszor mi kérdeztük: miben tudunk segíteni?
Most azt kérdezzük:
Mit vittél magaddal a Napfogyatkozásból?
Írjuk meg együtt, tegyük láthatóvá a Napfogyatkozás Egyesület történetét. Meséljük el együtt azt, hogyan él tovább egy találkozás, egy csoport, egy mondat, egy megszerzett tudás vagy egy megtapasztalt támogatás más emberek életében.
A Napfogyatkozás Egyesület 25 éves.
A történetünk pedig mindazok történetéből is áll, akik az elmúlt negyedszázadban velünk tartottak.
TEDD BELE A SAJÁT RÉSZED A KÖZÖS TÖRTÉNETÜNKBE!
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSftZIgPzhTONicCYlmmmzrPbh1yRXZs7rJcEZalBELha1JEAw/viewform
Várjuk a történeteket, élményeket, tapasztalatokat és utórezgéseket 2026. szeptember 15-ig.
Kapcsolódó cikkek
