Egy csodás nyári délután lehetett
Nem a legszebb mégis oly szép ma már
az óra kattogás magába temetett
Az ítélet csak egyre közeledett habár
aznap is jókedvében találtam rá
Hisz általában jókedvű volt szegény
Erősebb volt sokkalta nálam ma már
A mosolyban látom fájdalmát mely emészt
Esett s egyben a nap is sütött még
napfény csillogott a madarak tollán
szivárvány magasodott a házak fölé
Szép volt bár ez a vigasz bizony sovány
A szivárvány olyan szép tündököl
Egyedi mely soha nem jön vissza már
Beragyogja életed de nem örök
Mint te kivel néztem a kórház ablakán
pillanat mely elszállt mielőtt észrevenném
Gyermekként kezem fogtad védted várunk
S már itt sem vagy mire megérteném
értékes minden szó mostmár hiába várunk
Elszállt minden mosoly a nevetésed
Elszállt a sok szép közös emlékünk
Elszállt mit régen úgy neveztem élet
S folt lelkemben egyre csak mélyül
De mégis mikor felnézek az égre
S egy gyönyörű szivárvány néz le rám
Fel-fel nézve a gyönyörű jelenségre
Mindig eszembe jutsz drága édesanyám
