A Stúdió K Színházban tekinthető meg 2026 januártól az Elengedni nehéz című előadás (rendező: Simányi Zsuzsanna, dramaturg: Boronkay Soma), amely az életvégi gondoskodás, demencia, a halállal kapcsolatos előkészületek és a halál utáni gyász kulturális, társadalmi különbségeit, egyéni tapasztalatainak sokféleségét állítja a középpontba.
Elengedni nehéz…
… Azt az embert, aki már nem emlékszik. Az arca, a külseje, a kora egy felnőtt idős emberé, de a személyisége, a viselkedése már valaki más. Egy másik önmaga, korábbi, gyerekkori, és a felnőttkori énjének különböző darabjaiból pillanatokra összeálló kombinációja… Érzelmileg és mentálisan sem önmaga. „Itt vagy, de mégsem vagy itt” – mondja anyjának a darab egyik szereplője. Nehéz elengedni azt az embert, akit ismertünk, aki még önmaga volt.
… Azt, aki készül a halálra, mert nehéz elengedni élete társát, évtizedeken át tartó házasság után egyedül maradni. Utána kívánkozik, mégis megtartja a gyereke szeretete, a családi és baráti kapcsolatok. Az élet azonban abszurd fordulatot hoz: a halált.
… Azt, aki még itt van egy kicsit, idős szülőként, akivel a múlt összefonódik, és akin keresztül meghatározzuk magunkat a világban. Egy pillér, ami még maradt hosszú idő után is.
… Azt, aki nem ellenkezik a halállal, mert tudja, 70 évesen mindenkinek az a sorsa, hogy elvonul és meghal. Ebben a kultúrában ez a szokás, nincs ellenkezés. Éppen ettől kíméletes, mert nem terhel, viszont teret ad addig a bölcsességnek és a tudás átadásának.
Jelenet a darabból: Homonnay Katalin, Nyakó Júlia Fotó: Doma Petra
Három történet, amelyek cselekményei egymást váltják. A valódi kérdések akkor merülnek fel, amikor ezek a szálak keresztezik egymást, viszonyba kerülnek egymással. A történetek egymást is konfrontálják, hiszen teljesen eltérő módon viszonyulnak az öregedéshez, az öregséghez, a gondoskodással kapcsolatos lehetőségekhez, dilemmákhoz. Másképp közelítik meg a halált, és a halálra való lelki felkészülést. A másik halálát és a saját halálunkat. A nézőtéren mindenki számára van egy ismerős epizód, egy pillanat, egy párbeszédfoszlány, egy jelenetrész…. Ott vagyunk ezekben a dilemmákban, döntéshelyzetekben, bizonytalanságokban mindannyian. A dokumentarista alapokon építkező mégis kiterjesztett és a szimbolikus rétegekbe emelő darab érzékletesen mutatja be az öregedés, a halálközelség, a demencia és a gyász pillanatait.
Az előkészületek során többféle módszerrel érkeztek meg a színészek ezekhez a témákhoz, és az önmagukhoz kapcsolódás állapotához. A halál, a gyász érint mindenkit, őket is. A saját történeteik egy-egy darabja is megjelenik az előadásban. A darab elkap az elején és magával ragad. Fel sem tűnik, hogy eltelt két óra, mert benne vagyunk abban a mezőben, ahol mások történetein keresztül magunkkal is találkozunk. Van benne elidőzés, mégsincs üresjárat. Van benne állókép, mégsem elviselhetetlen. Van benne feszültség, mégsincs elfojtás. A színészek átlényegülnek, Homonnai
Katalin és Nyakó Júlia játékának dinamikája váltakozik Spilák Lajos történetében való elidőzéssel. A hangok és fények egy sajátos világot hoznak létre.
Workshop a halálfélelemről a felkészülés során – a képen: Boronkay Soma, Homonnay Katalin, Nyakó Júlia, Kánya Kinga, Simányi Zsuzsanna, Spilák Lajos, Szabó Lívia Fotó: Doma Petra
A darab azzal is szembesít, hogy a mai társadalomban élve önmagunknak és másoknak is megengedni nehéz….
… hogy beszélni lehessen arról a bizonytalanságról, amit mindenki átél a szülei és önmaga halálával kapcsolatban;
… hogy elismerjük mások előtt a bizalmatlanságot az ellátórendszerrel kapcsolatban;
… bevallani a bűntudatot, ami a szülők ellátásának nehézségei és az idősotthon választása kapcsán megélünk.
A színpadon találkozhat mindenki azokkal a magában tartott dilemmákkal és félelmekkel, amelyeket szégyell, amelyek sérülékennyé és védtelenné teszik. Meg is könnyebbül a néző ezáltal: nincs egyedül ezekkel a helyzetekkel, mások is hasonlókat élnek meg, láthaóan senkinek sem könnyű, sőt végtelen tanácstalanság és tehetetlenség kerítheti hatalmába az embert a demens szülő ellátásakor, erejét, felkészültségét meghaladó kilátástalanságban. Óriási szükség van ezekre a csatornákra, amelyek a hétköznapi kihívások végeláthatatlan sorát úgy mutatják be, hogy közben az egymás iránti empátiát erősítik. Rámutatva az egyéni kilátástalanság tágabb közegére, az ellátórendszerre, a vidéki Magyarországon elérhető szolgáltatások hiányára és a középkorú felnőtt korosztály idős szülők gondozásával kapcsolatos magárahagyatottságára.
Jelenet a darabból: Homonnay Katalin, Nyakó Júlia, Spilák Lajos Fotó: Doma Petra
Olyan ez az előadás, mint egy kanalas orvosság köhögés esetén: felszakítja azokat a témákat, amikről szívesen beszélne bárki, de nem mer. A darab végén a közönség tagjai az előtérben osztják meg egymással a megéléseiket, amelyekről eddig nem tudtak beszélni. Felszakadnak a tabuk, beágyazódik mindenki egy közös megélésbe, amiben helyet kap minden tapasztalat. És talán ez az egyik szerepe a színháznak, hogy a közös élmény tudja megnyitni az utat a közös tapasztalatok megosztásához és az egymás felé forduláshoz, amire nagy szükség van a halálfélő, de a halálfélelmet és a gyászt nehezen viselő társadalmunkban.
Szakmai konzultációt és támogatást az előadás előkészítése során folyamatosan tartottunk. A Napfogyatkozás Egyesülettel együttműködésben megvalósuló program keretében az előadás után szakmai és közönségbeszélgetést szervezünk. A következő beszélgetés a január 25-én megrendezésre kerülő előadást követően valósul meg.
A eseményről bővebb információk: https://www.facebook.com/events/914115251361656
Szerző: Kánya Kinga szakmai konzulens, gyászkísérő
Az Elengedni nehéz című előadás a Stúdió K Színházban tekinthető meg.
Rendező: Simányi Zsuzsanna
Dramaturg: Boronkay Soma
Asszisztens: Szabó Lívia
Színészek: Homonnai Katalin, Nyakó Júlia, Spilák Lajos
Zene: Darvas Kristóf
Fény: Berta Ninett
Látvány: Zubor Kata
Szakmai konzulens: Kánya Kinga - Napfogyatkozás Egyesület
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Staféta, Füge Produkció, EMMI-NKTK