Öngyilkosság – veszteség, gyász és társadalmi felelősség
Online konferencia az öngyilkossághoz kapcsolódó veszteségekről, a gyász sajátosságairól és a nyilvánosság felelősségéről
2026. szeptember 24. 9.00 – 15.00
Az öngyilkosságról gyakran akkor kezdünk beszélni, amikor már megtörtént a tragédia.
Pedig sokkal kiterjedtebben hat már önmagában a szó is: ott van benne az aggodalom egy nehéz helyzetben lévő emberért... Eszünkbe juthat egy öngyilkossági kísérletet követő élet.... Egy család történetében továbbadott titokként is felszínre kerülhet.... Megjelennek a hozzátartozók kérdései arról, mit lehetett volna észrevenni, vagy másképp tenni.... Visszatérően megfogalmazódhat a segítő szakember bizonytalansága saját kompetenciájának határaival kapcsolatban... Átérezhetővé válik a tehetetlenség, amikor szeretnénk megelőzni valamit, amiről nem tudhatjuk biztosan, hogy megelőzhető-e.
És ott vannak azok a történetek is, amelyekkel személyes érintettség nélkül találkozunk: hírekben, közösségi médiában, filmekben, irodalmi alkotásokban. Ezekből is tanulunk arról, hogyan gondolkodjunk az öngyilkosságról – és közben tévhitek, leegyszerűsítések és sztereotípiák is megjelennek, újratermelődnek.
Az öngyilkosság ezért nem kizárólag egyéni tragédia és nem kizárólag mentális egészségügyi kérdés, hanem kapcsolati, családi, közösségi és társadalmi kérdés is.
Az érintettség különböző lehet, ezért a veszteségek is sokrétegűek: a kontroll elvesztése, a tehetetlenség, a biztonságérzet megrendülése, a bűntudat és felelősség kérdése, a kapcsolatok átalakulása, a stigma és az elszigetelődés egyaránt megjelenhetnek az érintettek, hozzátartozók, barátok, közösségek és segítő szakemberek életében.
Az öngyilkosságot követő gyászban mindehhez sajátos kérdések társulhatnak. Miért történt? Észrevehettem volna? Tehettem volna valamit? Ki a felelős? Mit mondjak másoknak? Hogyan beszéljek arról, hogyan halt meg? A társadalmi bizonytalanság és stigma pedig tovább növelheti az elszigeteltséget: sokszor éppen akkor válik nehézzé a kapcsolódás, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
Miért fontos a tájékozottság?
A Napfogyatkozás Egyesület munkájában abból indulunk ki, hogy a veszteségtudatosság nem azt jelenti, hogy minden helyzetre tudjuk a választ. Sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk felismerni a veszteségeket, érteni az összefüggéseiket, és tudatosabban kapcsolódni azokhoz, akik érintettek.
A tájékozottság segíthet abban, hogy a bizonytalanság ne automatikusan hallgatássá, távolságtartássá vagy ítélkezéssé váljon. Hogy megkülönböztessük azt, amire van ráhatásunk attól, amire nincs. Hogy felismerjük saját kompetenciahatárainkat, tudjuk, mikor és hová lehet továbbirányítani valakit, és képesek legyünk megfelelően támogatni, informálni és kommunikálni.
A Napfogyatkozás Akadémia célja ezért nem kész válaszokat adni az öngyilkosság „miértjére”, az ezt követő gyász sajátosságaira, hanem olyan tudást és perspektívát kínálni, amelyben árnyaltabban tudunk gondolkodni róla.
Két előadás – két egymást kiegészítő perspektíva
Az első előadás az öngyilkosság következtében bekövetkezett halált követő gyász sajátosságait járja körül. Szó lesz többek között a bűntudatról és felelősségérzetről, a „miért?” kérdéséről, a stigmatizációról, a társas kapcsolatok és családi rendszer változásairól, valamint arról, milyen támogatás segítheti az érintetteket és a hozzátartozókat.
A második előadás azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a nyilvánosságban az öngyilkosság – és milyen következménye lehet annak, ahogyan beszélünk, tudósítunk róla. Online és hagyományos sajtópéldákon keresztül nézzük meg a sztereotípiák újratermelődését, és a felelős kommunikáció eszköztárát és gyakorlatait, valamint a hazai és nemzetközi etikai és szakmai irányelvek szerepét.
A két megközelítés ugyanahhoz az alapkérdéshez vezet: hogyan tudunk úgy beszélni az öngyilkosságról, hogy a kommunikáció ne növelje a stigmát és az elszigeteltséget, hanem a tájékozottságot, a kapcsolódást és a segítséghez jutást erősítse?
Kinek szól?
A konferenciára várjuk azokat, akik személyesen vagy hozzátartozóként érintettek; egészségügyi, mentálhigiénés, szociális és oktatási területen dolgozó szakembereket; gyászkísérőket, pszichológusokat és más segítőket; közösségekben és szervezetekben emberekkel dolgozó szakembereket; újságírókat, szerkesztőket, kommunikációs és médiamunkatársakat; valamint minden érdeklődőt, aki fontosnak tartja, hogy az öngyilkosságról kevesebb előítélettel, több tudással és nagyobb veszteségtudatossággal tudjunk beszélni.
Nem szükséges szakmai előképzettség. A konferencia azoknak szól, akik szeretnének jobban eligazodni egy olyan témában, amelyről sokat hallunk, mégis nehéz róla kérdezni, beszélni – és sokszor még nehezebb tudni, hogyan lehet jól jelen lenni benne.
Mert az öngyilkossággal kapcsolatos társadalmi tájékozottság nemcsak arról szól, hogyan előzzünk meg egy halálesetet. Arról is, hogyan maradjunk kapcsolatban egymással a félelemben, a bizonytalanságban, a veszteségben és azután.
A Napfogyatkozás Egyesület korábbi segédanyaga ehhez már rendszerezett tudást és kommunikációs támpontokat kínál az érintettek, segítők, közösségek és a nyilvánosság számára. Az öngyilkosság utáni gyász - Segédanyag
A programváltozás jogát fenntartjuk.
Várunk mindenkit, aki nyitott a közös gondolkodásra, innovatív és naprakész ismeretek megszerzésére és egyénileg, saját közösségében vagy hatókörében a veszteségekkel való tudatosságra törekszik.
JELENTKEZÉSI INFORMÁCIÓK:
Jelentkezési határidő: 2026. szeptember 21.
A részvételi díj: 30.000 Ft / fő
Előadások és előadók:
Veszteségek az öngyilkosság stigmáján innen és túl
Az előadás az öngyilkosság következtében bekövetkezett halált követő gyász sajátosságait járja körül. Szó lesz többek között a bűntudatról és felelősségérzetről, a „miért?” kérdéséről, a stigmatizációról, a társas kapcsolatok és családi rendszer változásairól, valamint arról, milyen támogatás segítheti az érintetteket és a hozzátartozókat.
A hírtől a hatásig - az öngyilkosság kommunikációja a médiába
Az előadás azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a nyilvánosságban az öngyilkosság – és milyen következménye lehet annak, ahogyan beszélünk, tudósítunk róla. Online és hagyományos sajtópéldákon keresztül nézzük meg a sztereotípiák újratermelődését, és a felelős kommunikáció eszköztárát és gyakorlatait, valamint a hazai és nemzetközi etikai és szakmai irányelvek szerepét.
Kihez fordulhatunk? - Utak és rések a segítség rendszerében
Kerekasztal beszélgetés
A kerekasztal beszélgetés résztvevőivel annak járunk utána, hogy milyen utat járnak be az érintettek és a hozzátartozók öngyilkossági veszély vagy öngyilkosság esetén, milyen támogatási lehetőségekkel találkoznak ezen az úton a különböző intérményekben, szervezetekben, hogyan kapcsolódnak, működnek együtt, hagyatkoznak egymásra ezek az intézmények és szervezetek ezen az úton, miként jelenik meg itt az elszigetelődés nehézsége és a kapcsolódás ereje.
Irányelvek és tévutak a sajtó világában
Kerekasztal beszélgetés
A kerekasztal beszélgetés résztvevőivel annak járunk utána, hogy miként lehet összahangolni kommnikációban a valós és a valóban segítő kép dilemmáját, melyek a tájékoztatás kegyeleti, sajtóetikai eligazodási pontjai, mikortól és miért hír a halál és milyen funkciója lehet a tájékoztatásnak, ha az öngyilkosságról a sajtó kommunikál, és jól kommunikál.
Műhelybeszélgetések
Az előadásokon és a kerekasztal beszélgetésben elhanzottakat a műhelybeszélgetések során kisebb csoportokban egy-egy speciális fókusz mentén vizsgáljuk meg a résztvevőkkel.
A műhelybeszélgetések témái:
Kíváncsiság és távoltartás libikókája
Az öngyilkosság évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Kíváncsiak vagyunk rá, megismernénk az okokat, keressük a válaszokat a miértekre, de szeretnénk távul tudni a saját és szeretteink életétől. Ez a libikóka benne van a hétköznapi cselekedeteinkben, hogy rákattintunk, elolvasunk-e egy erről szóló cikket, de hatással van szakemberként a döntéseinkra, a munkánkra is. A műhelybeszélgetésen arról gondolkodunk, vajon mitől függ, mit vál ki belőlünk egy hír, egy esemény, egy helyzet.
Speciális gyászcsoportok pro és kontra
MInt minden veszteséget átélő ember esetében az öngyilkosságban érintettek és hozzátartozók számára is az egyik legnagyobb támogatást a sorstársi kapcsolódások jelentik. Ez sokféle lehet, létrejöhet informálisan és formális keretek között is, megélhető az érintett közösségekben (család, tanulóközösség, munkahelyi kollégák), az online térben és a sorstársi veszteségfeldolgozó csoportokban. Mivel minden gyász egyedi, és mindenki különböző veszteségeket él meg ezekben az élethelyzetekben, ezért az is különböző, hogy mely veszteségek mentén és milyen sorstársi kapcsolódásokat keresnek az érintettek. A műhelybeszélgetésen ezekről az egyediségekről és hasonlóságokról gondolkodunk a gyászkísérő csoportvezetők és a résztvevők tapasztalatai mentén.
A szavak hatása
A jelentős életesemények során közös tapasztalat, hogy egyes szavak jelentése és jelentősége, akár kimondhatósága is változik az érintettek számára az esemény előtt és után, de idővel, egy-egy átértelmezés, átkeretezés is hatással van az általunk használt szavakra. Kialakulnak azok a mondatok, amelyekkel megosztunk erről egy-egy gondolatot, és azok is, amelyekkel elutasítjuk a közeledést. Ugyanarra az eseményre különböző szavakat használnak az emberek egy adminisztratív, egy egészségügyi és egy bensőséges környezetben. A műhelybeszélgetésen arról gondolkodunk közösen, hogy hogyan jelenik meg ez a sokrétűség az öngyilkosság kapcsán, és miként segíti és nehezíti a szavak hatása az érintettek veszteségfeldolgozását.
Veszteség a közösségekben
Egy közösségre hatással van az öngyilkossági veszélyeztetettség vagy magának az öngyilkosságnak a közvetlen megtapasztalása, benne a tehetetlenséggel, a bűntudattal, a hiánnyal, az elszigeteltség kollektív és egyedi megéléseivel. A közösség tagjainak veszteségre adott reakcióit ugyanakkor befolyásolják a közösségen belüli megélések különbözőségeinek és hasonlóságainak a dinamikája és a külső környezetből érkező impulzusok is, de azok a külső tényezők is, hogy például mekkora településen él a közösség, ott melyek az ellátórendszer vagy a nyilvánosság sajátosságai. A műhelybeszélgetésen a közösségek sajátosságai mentén gondolkodunk az öngyilkossághoz kapcsolódó veszteségek feldolgozásának támogatásáról, nehézségeiről.
A műhelyek vezetői a Napfogyatkozás Egyesületben végzett gyászkísérő szakemberek.
Kapcsolódó cikkek
