Lacza Annamária gyászcsoportvezető személyes hangvételű bejegyzésben fogalmazta meg ehhez a speciális gyászhoz tartozó gondolatait.
Kényszerű változókor: kontrollvesztés – kiszolgáltatottság – veszteség – félelem - ellenállás
Életünk változásai (betegség, válás, munkahely elvesztése stb.) gyakran váratlanul, felkészületlenül érnek, mondhatjuk úgy, ránk szakadnak.
Ezek a kényszerű, előre nem látható változások kitaszítanak a – még ha nem is idilli, de megszokott – komfortzónánkból. Ösztönösen próbálunk túlélni, visszakapaszkodni a régi, mindennapi életünkbe, ami sok esetben csak látszólag sikerül, mert akár egy életet is le lehet élni túlélő üzemmódban.
Saját felismerésem és szembenézésem ezzel a túlélő üzemmóddal a változókor kellős közepén történt meg, amikor is igyekeztem a megszokott módon reagálni, „erőből jól lenni”. Vagyis nem tudomást venni a bennem végbemenő változásokról. Majd próbáltam szőnyeg alá söpörni, aztán az önkényesen diagnosztizált bajaimra természetes gyógymódokat találni.
De nem állt vissza a régi megszokott rend, sőt egyre jobban éreztem, hogy már nem én irányítom a dolgokat, és ettől még nagyobb feszültség keletkezett bennem.
Mire jók a bölcs barátok? Hát, ebben az élethelyzetben leginkább arra, hogy megmondják, amit sosem akartál hallani pl. „tipikus tünetek”, „nyugi, majd elmúlik”, „ebben a korban mit vársz”, „szedjél ezt”, „csináld azt”, „nekem ez segített”. De szemérmesen kikerülik annak beismerését, hogy
egy olyan életszakasz sűrűjében bolyongunk, ami semmiben sem hasonlít az eddigiekhez.
Mert bizony az eddig felfelé ívelő életút itt fordul át lejtmenetbe, és rajtunk is múlik milyen hosszú és milyen göröngyös lesz.
Amikor ezt a drámai felismerést képes voltam befogadni, és szembenéztem az ebből fakadó veszteségemmel, akkor értettem meg, hogy számomra a „Változó kor” szó szerinti jelentése az én személyes „változásom kora” kell legyen. Nem a körülményeket, környezetemet kell elsősorban átalakítanom, hanem önmagamat. Meg kell tanulnom az önelfogadást, a ritmusváltást, az igényeim figyelembe vételét…, és még sok új érzést, ezek mellett pedig fel kell dolgoznom a mostanáig felgyülemlett valamennyi veszteségemet. Ehhez azonban előrébb kell tolakodjak abban a sorban, amelynek – oly sok nőtársammal együtt – mindeddig a végére soroltam magam.
Ha önmagadra ismertél az előbbi történetből, várlak szeretettel egy közös útra, amelyen hasonló életszakaszban lévő nők támogatásával mehetsz végig. A cél maga az út!
A változó korral járó lelki veszteségeink – online csoport:
Szerző: Lacza Annamária, gyászcsoportvezető
Kapcsolódó cikkek
