A Napfogyatkozás Akadémia online konferenciasorozatának negyedik eseménye a függőségekkel összefüggő veszteségélmények társadalmi, pszichológiai és rendszerszintű összefüggéseit vizsgálta. A programsorozat célja, hogy a veszteségek különböző formáiról nyújtson átfogó, tudományosan megalapozott tájékoztatást, elősegítve a szakemberek közötti együttműködést és a szakmaközi párbeszédet. A rendezvény két előadással kezdődött, amelyek a szenvedélybeteg szülők mellett felnövő gyermekek veszteségmintázatait, illetve a női szerhasználatra sajátosságait mutatta be. Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés résztvevői a szer elhagyásával összefüggő veszteségek egyéni, közösségi és társadalmi vonatkozásait járták körül.
Szenvedélybeteg családban felnőtt gyerekek veszteségélményei
Békési Tímea – Dr. Kassai Szilvia – Mucsi Georgina előadása
Kassai Szilvia bemutatta a közel három éve folyó kutatás eredményeit, amely nemzetközi viszonylatban is átfogó és rétegzett vizsgálatnak számít. A kutatás sokoldalúan tárja fel a szenvedélybeteg szülő mellett felnövő gyerekek veszteségeit, és olyan hiánypótló szempontokra világít rá, amelyek a szerhasználat elhagyását és a felépülés folyamatát kísérő szakmai munkában különösen fontosak.
Megállapítható, hogy a függő szülők gyermekeinek 30–40%-a maga is szerhasználati problémával küzd felnőttkorban, míg a látszólag „tünetmentes” 60–70% is hosszan tartó életvezetési nehézségekkel szembesül. A gyermekkorban megélt diszfunkcionális családi működés felnőttként jelentős erőfeszítést igényel a feldolgozás során, és gyakori, hogy az érintettek segítő szakmát választanak, illetve személyiségfejlődésükben elakadások jelennek meg.
Békési Tímea a veszteségek sajátosságait ismertette. Két nagy veszteségkör különíthető el: a gyerekkor megélésének elvesztése, valamint a „fantáziaszülő” – azaz a túléléshez kialakított, idealizált szülőkép – elvesztése. A szülő halálakor azonban a korábbi, el nem gyászolt veszteségek felerősödhetnek, és gyakran ekkor válik lehetővé a korábbi veszteségek feldolgozása is. A szülő halála után a családi rendszer átalakulása számos tényezőtől függ: a szülők válásától és esetleges nevelőszülők megjelenésén, a másik szülővel való kapcsolat minőségén, az önismereti munka állapotán, a gyász megélhetőségén és az elhunyttal való kapcsolat minőségén át az aktuális élethelyzetig és a testvérkapcsolatokig.
A műhelybeszélgetések során visszatérően megjelent az „első generációs felépülő” fogalma, amely a függő családokból származó, nem függő, felnőttként új mintázatokat kialakító gyerekekre vonatkozik. Több résztvevő számára ez a kifejezés saját önmeghatározásukban is fontos visszaigazolást jelentett.
A rendszerszemléletű megközelítés alapján a szenvedélybeteg családokban mind a függő szülő, mind az ő viselkedését kompenzáló szülőtárs szülőképe instabil. A gyerekkori alkalmazkodási szerepek a felnőttkorba átörökítve gyakran funkciójukat vesztik, és olyan nehézségekhez vezethetnek, mint az elszigetelődés, az infantilizmus vagy újabb függőségek kialakulása. Az énkép és identitás sérülései több területen megjelennek: megkérdőjeleződhet a saját gyerekkori élményekhez való viszony, a belső gyermeki rész „hontalanná” válhat, sérülhet a létjogosultság érzése, a külvilág felé mutatott határozottság belül törékenységet takar.
Mucsi Georgina a veszteségfeldolgozás folyamatáról beszélt. A gyerekkorban kialakult érzelem-elnyomás megnehezíti az érzések felnőttkori megélését, ezért kiemelten fontosak a megtartó kapcsolatok és a mély, biztonságos beszélgetések. A gyász hullámzó, ambivalens megélése természetes része a folyamatnak. Az önismereti munka segít felszínre hozni a korábbi veszteségek rendezésének tapasztalatait, és annak tudatosítása, hogy a szenvedélybeteg család egy diszfunkcionális rendszer, önmagában is gyógyító hatású lehet. Bár a veszteségek gyökere gyerekkorban van, hatásuk a jelenben is aktív maradhat, és egyéni, hogy ki mikor válik készségessé a feldolgozásukra
A veszteségek feldolgozása a családi rendszer működésére is kihat. Az első generációs felépülők számára különösen nehéz a megfelelő döntések meghozatala, mivel saját családjukban nincs előttük működő minta.
Az előadás rávilágított arra, hogy a szenvedélybeteg családban felnövő gyerekek felnőttkori életét mélyen áthatják a korai veszteségek és a diszfunkcionális minták átalakításának feladata. A feldolgozás folyamata hosszú, egyéni ütemű és gyakran jelentős önismereti munkát igényel, ugyanakkor lehetőséget kínál a kapcsolati mintázatok újraalkotására és a saját identitás megerősítésére. A kutatás eredményei és a szakemberek tapasztalatai egyaránt azt mutatják, hogy a megtartó kapcsolatok és a tudatos gyászmunka kulcsszerepet játszanak a felépülésben. Mindez hangsúlyozza a szakmai támogatás fontosságát, valamint azt, hogy a felépülés nemcsak egyéni, hanem rendszerszintű változást is hozhat.
A veszteségek és a női szerhasználat összefüggései
Dr. Kaló Zsuzsa előadása
Az előadás első felében bemutatásra került a női szerhasználat kutatásának a történeti háttere. Az 1970 - 1980-as években kezdik felismerni a női függőség sajátosságait (eltérő stresszorok, teleszkóp hatás), és elkezdenek kialakulni 
a női önsegítő csoportok, kezelések. Ezután elkezdődik a biológiai és pszichoszociális különbségek feltárása (hormonális, neurobiolóiai tényezők; terhesség alatti szerhasználat; anyaság és függőség kapcsolata). A 2000-es évektől a kutatásokban fókusz a traumatikus életesemények és a függőségek kapcsolatára tevődik, kiegészülve az új addikciók vizsgálatával. Napjainkban látható, hogy mind a megelőzés, mind a rehabilitációs programok terén szükségessé válik egy komplex, orvosi, szociálpszichológiai és a gender-érzékeny megközelítés valamint a multidiszciplináris szereplők együttműködése.
A női szerhasználók esetében megfigyelhető az a sajátosság, hogy bár jellemzően később kezdik a szerhasználatot, többek közt a hormonális hatások miatt gyorsabb a függőség kialakulása, ugyanakkor a stigmatizáció féleleme hatására később, már sokkal rosszabb állapotban is kérnek segítséget. A helyzetet fokozza, hogy a társadalmi stresszfaktorok, a pszichológiai nehézségek okozta szorongás, a testi, hormonális változások pl. menopauza tünetei kezelésére sokkal hamarabb kapnak, illetve szednek nyugtató típusú szereket, melyek visszaélésszerű használata is jellemző.
A legfrissebb kutatások szerint a női szerhasználók száma nő, ma már globálisan a szerhasználók egy harmada nő. Ennek háttere összetett: társadalmi, biológiai, kulturális változások, az online tér hatásai (közösségi média, addiktív szerek esetében is online rendelhetőség, online szerencsejáték, stb.).
A függőségek kialakulásának több tényezője van, de kutatások szerint minegy 35% esetében van kapcsolata a traumatikus életeseményekkel. A kialakulásban meghatározó lehet, hogy mennyire lehet beszélni a traumáról, és elérhető-e segítség az érintett számára, valamint az is látható, hogy a nagyobb összefüggés látható gyermekkori traumák esetében. A vizsgálatok alapján a nők esetében a traumatikus életesemények inkább interperszonális traumák, sokszor köthetők a partnerhez, a fentiek tükrében pedig meghatározóak lehet a családon belüli erőszak és a gyermekkori bántalmazás.
A női addikció nem lineáris, hanem élethelyzetekkel, hormonális és társasváltozásokkal kapcsolatban alakul. Ennek megfelelően a másik fontos tényező a női életciklusok változása, a kutatások alapján a függőség kialakulásában és elhagyásában is fontos időszak az életciklusváltás (pl. gyermekvállalás időszaka), de havi ciklus is befolyása is kimutatható. A serdülőkor egyik jellemzője a digitális valamint evéssel összefüggő viselkedési addikciók, a fiatal felnőttek esetében a stresszkezelés és teljesítményfokozás elérését célzó szerhasználat. A gyerekvállalás időszakában gyakori a gyógyszer- és alkoholhasználat az anyai stressz és a kimerültség miatt, középkorban pedig a rejtett addikciók szorongással, önértékelési válsággal a háttérben. 50 év felett a menopauza és az időskor hatásai miatt megjelennek a gyógyszer, alkohol és az online viselkedési függőségek is.
Az előadó az egyes életciklusváltozások, az ezekben megélt nehézségek és veszteségek sajátosságait eseteken keresztül is bemutatta. Végül pedig védőfaktorként a reziliencia, a kapcsolatok , a rugalmasság fontosságát emelte ki a.
A szerelhagyás veszteségei
Kerekasztal-beszélgetés összefoglaló
A kerekasztal-beszélgetés központi témája az volt, hogy a szerhasználatról való leszokás nem csupán egészségügyi
vagy pszichés döntés, hanem egy összetett, sokszor el nem ismert veszteségfolyamat. A résztvevők arra hívták fel a figyelmet, hogy a társadalom gyakran illegitimnek tekinti ezt a gyászt. Ferenczi Borbála szociológus, addiktológiai konzultáns szerint fontos lenne „hangosítani” ezt a veszteséget, mert a segítők gyakran csak a leszokás előnyeiről beszélnek, miközben kevés idő és módszertani tér jut arra, hogy az érintett megfogalmazhassa, mi fáj neki valójában. A kliensek sokszor megszemélyesítik a szert, ami rávilágít arra, hogy érzelmi kapcsolat formálódott közte és a szer között.
Nágel Kornél addiktológiai konzultáns, gyásztanácsadó hangsúlyozta, hogy a veszteség felismerése általában nem az első hetekben történik meg: csak akkor válik tudatossá a hiány, amikor az érzelmi működés elkezd átrendeződni, ami gyakran hónapokkal a tisztulás kezdete után következik be. Ekkor jelenik meg annak lehetősége is, hogy a felépülő normalizálni tudja saját fájdalmát, és már nem menekül el előle.
Sárosi Péter jogvédő szerint ez erős analógia arra, hogyan lehet bánni a szerhasználat utáni kísértésekkel. Nem ellenségként kell rájuk nézni, hanem felismerni: „tudom, mi ez, látom, hogy itt van”, és nyugodtan tudomásul venni a jelenlétét. A kísértés attól válik kezelhetővé, hogy az ember nem stresszel rá, hanem megértéssel, tudatossággal fordul felé. Ez a szemlélet segít abban, hogy a kísértés ne uralja el az embert, és ne taszítson vissza a régi mintákba.
Kovács Máté Zsolt pszichológus arról beszélt, hogy a leszokás nem csak a szer eltűnését jelenti, hanem egész identitáselemek elvesztését: a péntek esti rutinokat, a baráti köröket, a bulikultúrát, sőt az érzelemszabályozás egy megszokott formáját is. A „randiztam a piával” metaforával érzékeltette, hogy a szer sokszor társ is volt a magányban, a feszültségben vagy az unalomban. Máté kiemelte, hogy nem lehet azt várni a felépülőktől, hogy egyik pillanatról a másikra lekapcsolják egész korábbi világukat; ennek megvan a maga tempója, és személyre szabott menete. A terápiás folyamat része lehet az elengedés szimbolikus megélése is, például egy búcsúlevél megírásával, amely segít kimondani a kimondhatatlan érzéseket.
A veszteségek rétegzettsége minden résztvevő szerint alapélmény: mint egy hagyma, amelyet lassan hámozunk, úgy tárulnak fel az újabb és újabb rétegek – kapcsolati, identitásbeli, közösségi és egzisztenciális veszteségek. A meseterápia segíthet abban, hogy a függőség ne démonként vagy ellenségként jelenjen meg, hanem olyan történetelemként, amely idővel beépíthető, átkeretezhető. A felépülő gyakran belső háborúban találja magát: újra kell gondolnia, mit szeretett önmagában a függőség idején, és mit tud ebből egészséges formában továbbvinni.
A beszélgetés kitért a társadalmi dimenziókra is: a függőség nem kizárólag egyéni probléma, hanem a közösségek és rendszerek diszfunkcióinak tükre. A stigmatizáció, a rendszerből érkező kudarcélmények, a kriminalizáció vagy az alacsonyküszöbű ellátás hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az érintettek újra és újra traumatizálódjanak. A nők számára a felépülés különösen nehéz terep, hiszen erősebb társadalmi elvárásokkal és szégyenérzéssel találkoznak. A résztvevők szerint a felépüléshez nem csupán egyéni erőfeszítésre, hanem társadalmi szemléletváltásra, támogatásra és a veszteségek legitimálására van szükség.
Végül a kerekasztal egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a történetek megosztása segíti a stigma oldását és hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom is gyógyuljon – ne csak az egyén.
Az eseményen több mint 50 résztvevő volt jelen. A kerekasztal beszélgetés után 3 műhelybeszélgetésen folytatódott az elhangzottak közös interaktív feldolgozása. Külön örülünk annak, hogy sokan a szociális ellátórendszerből érkeztek a konferenciára.
Kapcsolódó cikkek
