Apukámnak
Csepeg az eső
Telnek az évek,
Telnek az évek,
hallgatlak téged.
A szántóföld tiszta,
majd a cigi lusta szaga
és bámuljuk a végtelent
Bortól remegő kezedet
elnyeli az éjszaka.
Mert együtt nőttünk fel,
a ragyogás egyszerre
tűnt el, naiv szemünkből.
A te fényed mellett
az enyém mindig eltörpül.
Előbb hagytad
magadat cserben,
mint hogy valaha
magamra hagyj engem.
De én láttalak meghalni
És bezártál örökké,
varázslat és kétség közé.
Csepeg az eső
Telnek az évek,
Telnek az évek,
hallgatlak téged.
