Hogyan segíthet a gyászcsoport a karácsonyi időszakban? Mielőtt erre választ adok, röviden leírom, hogy maga a támogatói gyászcsoport miképp is működik.
Sokan ódzkodnak attól, hogy jelentkezzenek egy csoportba, amikor valamilyen veszteség éri őket, mert félnek, hogy mi fog történni velük, mennyire kell magukról és a gyászukról beszélni. A kitárulkozás mindig sebezhetőséggel is jár, és a gyászfolyamat időszaka önmagában is egy olyan nehéz élethelyzet, ahol sokan inkább magukba fordulnak. Ez a fajta támogatói csoport egyik alapszabálya, hogy semmi sem kötelező, így akkor is részt lehet venni benne, ha valaki úgy érzi, inkább háttérben maradna. Mégis, ha kellően bátor a jelentkező ahhoz, hogy megossza az érzéseit és gondolatait a többiekkel, hamar megtapasztalja, hogy nincs egyedül. És az összetartozás érzése önmagában is már egy olyan védőhálót alakít ki a tagok között, ami nem csak a hétköznapokban, de a különleges alkalmakkor, vagy évfordulókon is nagy segítséget nyújthat. Ezért is szoktuk mi, gyászkísérők, vagy -tanácsadók kihangsúlyozni, hogy a csoportban sorstársakra talál a gyászoló.
Miben más ez a típusú csoport egy önsegítő, önszerveződésen alapuló csoportnál? Míg az önsegítő csoportokban nincs szakmai vezető, és mindenki segít mindenkinek úgy ahogy képes rá, addig a támogatói csoportban egy hozzáértő, gyászcsoport kísérő vagy gyásztanácsadó nyújt támaszt a gyászolóknak előre meghatározott keretek között. A csoportalkalmakon, amikor elmondják egymásnak a tagok az érzéseiket, gondolataikat, tapasztalataikat, akkor egymáshoz és a saját gyászukhoz is közelebb kerülnek.
És akkor lássuk, hogy miben segíthet a csoport az ünnepi időszak környékén?
Mivel a csoportok egy előre kidolgozott tematikát követnek, ezért már a csoport indulásakor tudja a gyászkísérő, -tanácsadó, hogy az ünnepek a csoportfolyamat mely időszakára fognak esni. Ha a csoport még a folyamat első felénél tart, akkor várható, hogy a karácsonyi időszak inkább megterhelő, nehéz lesz a csoporttagok számára, semmint könnyebbséget, megnyugvást hozó. Ha a csoportalkalmak felénél már túl van a folyamat, akkor viszont az ünnepi készülődés, a hangulat megteremtése kerülhet előtérbe, mint téma a csoportalkalmakon.
Az ünnepek előtt több szó esik arról, hogy milyen volt a veszteség előtt a közös ünneplés, és hogy ahhoz képest most mit vár a gyászoló.
Akár lehet egy egész alkalmat is arra fordítani, hogy ki mit tervez karácsonyra:
Mit vár vagy mit nem vár?
Mitől fél, hogy érzi, mi lesz nehéz?
Milyen lesz másokkal találkozni?
Egyáltalán milyen menetrendet követ?
Régen hogyan volt?
Ki készítette el az ételt?
Ki vette meg a karácsonyfát? Ki díszítette azt fel?
Ki vásárolta meg és csomagolta be az ajándékokat?
Mit adna most a gyászoló az elhunytnak ajándékba, ha még élne?
Mit mondana most neki?
Ha valakinek ez már nem az első karácsonya az elhunyt nélkül, akkor elmesélheti, hogy neki mi a tapasztalata, mi vált be, vagy mi nem vált be. Ezzel segít azoknak a csoporttagoknak, akiknek az első karácsonya és szilvesztere lesz az elhunyt nélkül.
Azt is szoktuk mondani, hogy egyfajta túlélési technikát adnak át egymásnak a csoporttagok. Transzcendens és spirituális témák is feljöhetnek, hiszen a karácsony az egyik legfontosabb keresztény ünnep a mi kultúránkban.
Fontos kihangsúlyozni, hogy leginkább az segít, ha a gyászoló megengedi magának, hogy azt csináljon és úgy, ahogy neki a legkevésbé megterhelő. Mivel a csoporttagok között már akár az első, második alkalommal is erős szálak kezdenek kialakulni, így egymást is támogathatják, mert jobban megértik, miben van a másik. Az egyes alkalmak között két hét telik el, ez alatt az idő alatt kereshetik egymást a csoporttagok. Akár elmehetnek egy közös éjféli misére – ha a földrajzi közelség, távolság megengedi nekik. Vagy szervezhetnek közös programot: egy sétát, mozit, vagy aktív kikapcsolódást.
Ha távol vannak egymástól a csoporttagok, akkor megbeszélhetik előre, hogy felhívják egymást.
Mivel az ünnepi időszakban alapvetően az emberek lelke ünnepel, a gyászolónak ilyenkor nagy támogatás az, ha olyan személyekkel veszi körbe magát, akik megértik és elfogadják, hogy ő nincs ünnepi hangulatban. Ebben is segíthetnek egymásnak a csoporttagok különböző program vagy ajánlatokkal, ahol kikapcsolódhat a gyászoló, vagy legalábbis eltávolodhat az ünnepi légkörtől, ha neki arra van szüksége.
Összegezésként amit ajánlok, hogy érdemes a csoporttagoknak egymás tapasztalatait feltérképezni, megosztani, a csoport erejét felhasználni arra, hogy ebben az időszakban megtartó erőként jelenjen meg az egyes tagok életében.
Kívánok minden olvasónak, gyászolónak, veszteséget átélőnek, hozzátartozónak, barátnak nyugalmas, békés ünnepeket.
Szeretettel
Somogyi Eszter
gyászkísérő, tanácsadó
Kapcsolódó cikkek
