„Ezt mondta Izrael (az édesapa) Józsefnek (a szeretett fiának): Én már meghalok. De Isten veletek lesz. ”
– Az ember jelenléte véges, Isten jelenléte szüntelen, végtelen.
„Ezt mondta az Úr Józsuénak: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj … arra a földre, amelyet én adok. Ne félj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”
– Isten segítségével tovább lehet menni az élet útján, tovább a szeretteink sírhantjától.
„Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, ahová fordulsz. ”
– Mielőtt a földi apa keze lehanyatlik, beleteszi fia kezét a mennyei Atya kezébe, hogy ne maradjon gyermeke támasz, vezetés nélkül.
„Így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!”
– Isten ajándékozza e földre, Isten szólítja az égbe az embert; Ő rendelkezik felérhetetlen bölcsessége és szeretete szerint az életünk felett.
„Ezt mondta Jób: Én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por felett („…az én porom felett… – Károli fordítás).”
– A sokat szenvedett Jób megsejti hit által a megváltás titkát, a feltámadás csodáját.
„Az Úr az én pásztorom. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.”
– Az Úr Isten jelenlétében eloszlik a szívünkből az élet-félelem és a halál-félelem.
„Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”
– Elmenekülni problémák elől, az élet elől lehetetlen, értelmetlen, de odamenekülni Istenhez imádságban, bizalomban, az maga a megváltás, a szabadulás akár élünk, akár meghalunk.
„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.”
– Isten nem távol van a szenvedő embertől, hanem ellenkezőleg közel hozzá, csak hitetlenségünk, lázadásunk, értetlenségünk köde eltakarja Őt szemeink elől.
„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget. Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”
– Ahogyan a gyermek-fájdalom a szülő karjaiban, úgy a lélek-fájdalom az Isten karjaiban enyhül meg, és megnyugszik a sebzett szív Isten vigasztaló szava, szeretete által.
„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.”
„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten, a mi szabadító Istenünk, az, a mi Urunk kihoz a halálból is.”
– Isten gondoskodó szeretete végigkíséri földi életünk minden napját, megváltó szeretete pedig örök élettel ajándékoz meg, amely felett nincs hatalma a halálnak.
„Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.”
– Az áldott életű idős emberek példás emlékűk által a földi létük lezárulása után is áldást jelentenek a következő nemzedékek számára.
„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a Te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél.”
– Isten ad erőt a földi lét küzdelmeihez, és ő ad erőt a földi lét békességes lezárulásához is, hogy a földi lét ne bukások sorozata, hanem diadalmenet, a halál pedig ne tragédia, hanem üdvösséges hazatérés lehessen.
„Mózes imádsága: Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
– Az Örökkévaló Isten a földi napok során öröm és bánat által az üdvösséges örök életre készít fel a lelkünket.
„Így szól az Úr, a te teremtőd, a te formálód: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
– Nem a magunkéi, nem a sors játékszerei, nem a halál rabjai, hanem Isten megváltott gyermekei vagyunk a földi és az örök életben.
„Jézus mondja: Én örök életet adok követőimnek, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
– Jézus, a Megváltó kezében biztonságban van a lelkünk életben-halálban.
„Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”
– Jézus ajándéka a benne vetett hit által az örök élet, amely felett nincs hatalma a halálnak.
„Jézus mondja: Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”
– Szeretteinket elveszíthetjük e földön, de Jézus szeretete átöleli gyászoló életünket.
„Jézus mondja: Én kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót (Vigasztalót) ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”
– Isten vigasztaló Szent Lelke velünk van minden élethelyzetben, elkísér minket egészen a mennyei hazáig.
„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.”
– Az életünk döntő tényezője nem a földi élet vagy halál, hanem az Úr Istennel való lelki kapcsolat életben-halálban.
„Tudjuk, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
– Az összeomló földi sátor, az összeomló keringés után örök mennyei hajlék vár ránk Krisztus érdeméért; ebben a bizonyosságban élni és meghalni csodálatos megnyugvás.
„Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.”
– Krisztus által van értelme az életnek, és van értelme a halálnak.
„Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok egymást ezekkel az igékkel.”
– Istennel élni a földön és a mennyben egyaránt nagy kiváltság, kibeszélhetetlen boldogság.
„A feltámadott Jézus mondja: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai.”
– Jézus legyőzte a halált, vele és általa mi is félelem nélkül fölötte állhatunk a halálnak.
„Maga Isten lesz velük (az üdvözültekkel), és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
– Emberi ésszel felfoghatatlan, de hit által sejthető az a csodálatos örök mennyei élet, ahová Isten Jézus Krisztus által hazavár mindnyájunkat, s ahol a szenvedéseknek már semmi jele, nyoma nem lesz tapasztalható, csupán a teljes szeretet, öröm és békesség.