Belépés / Regisztráció

2017. július 21. péntek

1% Adószámunk: 18173486-1-43

Utolsó frissítés: 2014.03.20.

Vallomások

2013.05.24. 22:09
Gyarmati Fanni ma, 101 évesen is abban a lakásban él, amelyben férjével, Radnóti Miklóssal éltek, és aminek az ajtaján a mai napig férje névtáblája áll: Dr. Radnóti Miklós.
2013.05.24. 22:07
Kosztolányi dezsőné Harmos (Schlesinger) Ilona 1885. február 21-én született. Személyiségének alakulása szempontjából meghatározónak érzi a testvérsorban elfoglalt pozícióját: tizenegy gyerek közül ő a nyolcadik. "Ordítanom kellett, hogy meghallják a hangomat. Rájöttem, hogyan kell magam felé fordítani mások figyelmét" - írja a Kosztolányi-életrajzban.
2013.01.24. 04:26
Azt hittem, ha elbújok a világ elől, búskomoran élem az életemet, a bűntudat és a szenvedés járja át a testem-lelkem nap, mint nap, akkor leszek igazi gyászoló anya.
2010.04.08. 17:16
Egy szép szerelem. Álmok, házasság. Két gyönyörű gyermek. Megértés, együttérzés, szeretet, biztonság. Sok-sok közös munka, küzdelem, egymás erősítése, Összesen negyvenhárom év.
2010.04.08. 17:16
Nagyon apás voltam, irigyeltem a körülöttem lévő gyerekeket, akiknek élt az édesapjuk. A biztonság örökre eltűnt az életemből. Titkon reméltem, hogy egyszer csak visszajön. Azt gondoltam, biztos csak tévedés a halálhíre. Lassan nyolcvan éves leszek. Mégis visszavárom, a mai napig, így vén fejjel is.
2010.04.08. 17:16
Ágota gyorsan beágyazott a hálószobában, majd sietősen lépett az erkélyablakhoz, hogy kitárja. Mindig siet, és mégis mindig lemaradásban van. Ámbár ez sem biztos, éppen ezekben a hetekben kezdte sejteni, hogy ez már inkább valamiféle szerep, egy maszk, amelybe valamikor évekkel ezelőtt belebújt és azóta is viseli.
2010.04.08. 17:16
Nehezen mondom valakire, hogy nem szeretem, főleg egy családtagomra. Azt hiszem az a legjobb ha úgy fogalmazok, nevelőapám nem állt túl közel hozzám. Átlagos gyerek voltam, mégis valamiért agresszív volt, nem szeretett, talán épp ez a titok nyitja. Soha nem fogadott el, anyám volt a szent, aki nagyon közel állt hozzá, talán féltékeny is volt rám, hogy anyám szeret engem.
2010.04.08. 17:16
Első komoly szerelem mindkettőnk életében. Már középiskolában kezdődött, hol együtt, hol külön voltunk, aztán egyszer csak megkérte a kezem. Én 18 voltam, ő 21 mindössze. Kapott egy katonai behívót, osztott szorzott, rájött, mire hazajönne, bottal üthetné a nyomom. Egyébként én is úgy gondoltam, megyek egyetemre, új élet, új emberek, ki tudja?
2010.04.08. 17:16
Velejéig racionalista beállítottságú vagyok. Ha valamit nem értek, nem tudok megmagyarázni – és sok ilyen van – idegenkedem az azonnal felkínált természetfölötti magyarázatoktól. A magyarázat hiányát saját korlátomként fogadom el, ez nem rendíti meg racionalizmusomat. Nem gondolom, hogy attól, hogy valamire én magam nem tudok magyarázatot, az a magyarázat nem is létezik.
2010.04.08. 17:16
2006. tavaszé éltük, minden virágzott, zöldellett, illatos földszag lengett körül. Bennem mégis a féltés, rettegés honolt. Anyácskám kedves, törékeny alakja, mindinkább az ágyat kívánta. Kevesebbet sétált, többet feküdt. Sokszor emlegette, jó lenne már hazamenni - ekkor ő a túlvilágra, Isten országára gondolt. Egyik hétvégén rosszul lett, kórházba került.

Az én történetem

2015.07.14. 11:02
2015 márc. 28-án elvesztettem az egyetlen gyermekem, a fiam, 46 éves lett volna 3 nap múlva! Ez már szombati napra esett, de már pénteken közölték velünk, hogy az agya az élettel össze nem férhető állapotban van! Hirtelen, váratlanul történt minden! Agyi bevérzése lett, - még hétfőn viccelődtünk, mondta: van még idő anyu, nem, én nem sietek sehova! Van, kisfiam, feleltem, és nem is sejtettük, hogy már csütürtökön márc. 26-án a kórházban kötött ki, szubdurális agyi bevérzéssel! / ez olyan, hogy az agyat amikor szét csattan a vérömleny, elönti, és nem kap oxigént, bekövetkezik az agyhalál! A kórházben azt mondták, ez már 2.5 hónapja kezdődött, mivel vérhígítót szedett, gondolom ezért nem szívódott fel a hajszálér megrepedéséből szivárgó vér! Elnézést, hogy összevissza írok, mert hiába telt el már több mint 3 hónap, egyre inkább nem bírom, nagyon fáj!!
2015.04.29. 21:32
Soha amíg élek nem fogom elfelejteni azt a hívást, amit 2015. 04. 20.-án este 22:30-kor kaptam. A vonal végén anyukám volt, és azt közölte hogy mama nagyon rosszul van, volt kint az orvos ám egy injekción kívül nem adott mást, majd azzal hogy majd hat a gyógyszer elment. Mama nem lett jobban. Én nem voltam ott nem láttam mennyire rosszul van, így azt tanácsoltam várjon 10 percet míg hat a gyogyszer és utána hívjon mentőt. Már máskor is volt ilyen és mindig jobban lett, most azonban nem. Persze ha ott vagyok és látom nem ezt mondom, de nem tudhattam. Anyukám visszahívot és elmondta, hogy nem várt, ahogy letette a telefont azonnal hívta a mentőket. Rossz érzés fogot el, nagyon ideges lettem, ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor felvettem a telefont és visszahívtam az anyukámat. A sírás határán állva közölte hogy ott a mentő és épp próbálják mamát újra éleszteni. Ledermedten, megrémültem.
2015.04.11. 00:07
2015.január 12 Arra ébredtem, hogy nagyon boldog vagyok fel kell hívnom telefonon és megmondani neki mennyire szeretem. Már kezemben volt a mobilom, mikor ránéztem az órámra hajnal fél 5. Arra gondoltam, most nem hívom fel hiszen most kerékpározik ki az állomásra, még miattam éri baleset. Próbáltam visszaaludni, hisz amúgy is azt beszéltük meg hogy majd csak 6 órakor hívom, de nem tudtam visszaaludni. Felkeltem. Az órát figyeltem mikor hívhatom. Magamban végig követtem mit csinálhat. Most beszélget az állomásom, felszáll a vonatra ott is beszélget nem zavarom hisz ritkán jár a házából hadd élje egy kicsit a régi életét. Az elmúlt pár napot külön töltöttük, mert el akart intézni pár dolgot. Decemberben 2 disznót vágtunk felfüstölte a húst, stb... Nem aggódtam, napi 10 órát beszéltünk telefonon olyan volt mintha végig velem lenne. Este mikor lefeküdt azt mondta mindent elintézett,
2015.04.11. 00:05
2015.január 12 Arra ébredtem, hogy nagyon boldog vagyok fel kell hívnom telefonon és megmondani neki mennyire szeretem. Már kezemben volt a mobilom, mikor ránéztem az órámra hajnal fél 5. Arra gondoltam, most nem hívom fel hiszen most kerékpározik ki az állomásra, még miattam éri baleset. Próbáltam visszaaludni, hisz amúgy is azt beszéltük meg hogy majd csak 6 órakor hívom, de nem tudtam visszaaludni. Felkeltem. Az órát figyeltem mikor hívhatom. Magamban végig követtem mit csinálhat. Most beszélget az állomásom, felszáll a vonatra ott is beszélget nem zavarom hisz ritkán jár a házából hadd élje egy kicsit a régi életét. Az elmúlt pár napot külön töltöttük, mert el akart intézni pár dolgot. Decemberben 2 disznót vágtunk felfüstölte a húst, stb... Nem aggódtam, napi 10 órát beszéltünk telefonon olyan volt mintha végig velem lenne. Este mikor lefeküdt azt mondta mindent elintézett,
2015.01.24. 12:00
Zászlós Ildikó Gabriella vagyok, több mint 40 éve egészségügyi dolgozó. Jelenleg a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház- Rendelőintézetben dolgozom. A halak jegyében születtem, Szegeden. 1980-tól élek Dunaújvárosban. Az egészségügyben végzett munkám mellett még, mint gyásztanácsadó, mint egészség-mentor és mint fitoterapeuta, folytatok tevékenységet. Az elmúlással, a veszteséggel, a gyásszal kapcsolatos tapasztalások sora és ezek megélése igen korán megjelent életemben. Ezek után jött számomra a lehetőség, hogy tanuljak ezen folyamatok lélektanáról. 1995-től felkeltették érdeklődésemet a természetes gyógymódok és tanulni kezdtem újra a család és a munka mellett.
2015.01.11. 23:45
2014 szeptembere,fáradság,gyengeség,láz.Kórház.3 hét múlva kiderül akut leukémia.4 hét eltelt,elvesztettem a drága szeretett férjem.Felfoghatatlan.Nem tudok túllépni rajta.Mert még most sem,4 hónapon túl,nem tudom mi történt?
2014.09.28. 11:56
Nem is nagyon tudom, hogy hol kezdjem, az egész mintha egy rossz álom lenne. Fájdalmam, haragom és tehetetlenségem nem enyhül a napok múltával sem, könnyes szemmel nézek gyermekeket, kiket édesanyjuk átölelhet… miközben én csendesen és elhagyottan gondolok kicsi fiamra, Adriánra, aki nem lehet velem és sosem ölelhetem.
2014.09.08. 13:50
Kedves Sorstársaim! Az én barátom, társam 2014-ben névnapomkor hunyt el. A diagnózis és a halál között 10 nap telt el. 1 hónapja fáradt, étvágytalanabb volt, kissé fogyott, de a munkahelyének tudtuk be. Az ember nem gondol mindjárt a legrosszabbra. Azóta teljesen összetörtem. Ilyen embert csak egy életben egyszer ad a Sors. Sosem fogom kiheverni. Azóta árnyéka vagyok önmagamnak. 61 éves volt, viszonylag fiatal. Egészségesen élt, mozgott, nem volt káros szenvedélye. Hirtelen és váratlanul történt. Ezt nem lehet feldolgozni. Még mindig beszélek "hozzá", várom a hívását, de tudom, hogy már ilyen nem lesz. Mindig mellette voltam, a nehéz időkben is. Egymásnak elmondtuk, megírtuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Nem értem, ha ott fent látják, hogy emberek őszintén szeretik egymást, akkor miért teszik ezt velük... Nem is tudom, hogy éljek tovább... Nagyon el vagyok keseredve... Szívem szerint mennék utána, de öngyilkos nem lennék, nem oda kerülnék szerintem, ahová Ő...
2014.04.15. 17:21
A szeretet, a melegség a legtöbb ember számára természetes, de van, akinek nem egyértelmű. Egész eddigi felnőtt életemben pszichés gondokkal küszködtem - jelentős részét csak most látom be, hogy átgondoltam az elmúlt éveimet -, az egyik legszomorúbb ezek közül az, hogy gyerekkorom óta hideg, elutasító volt az érzelmi világom, vágytam a szeretetre, de nem éreztem se a magamét mások iránt, se másokét irántam, bár ki is mutatták. Szorongtam, megbántódtam, kötődtem-elhidegültem állandó váltakozással, nem értettem az emberi kapcsolatokat. Könnyen megtalálom az okát a gyerekkoromban, társaság nélküli, komplexusos egyke voltam, szüleim pedig kicsi korom óta nem voltak már egy pár, csak együtt éltek, visszafojtott érzelmekkel, alkohollal, feszültséggel, dühvel, persze szeretettel is, ambivalens érzésekkel és ítéletekkel egymás iránt, amit mindig rám öntöttek. Bennem beteges aggodalom fejlődött ki mindkettőjük iránt, amit egy idő után elfojtottam, megkeményedtem.
2014.03.29. 21:37
Az ev elso napjaval kezdodott,Infarktust kapott otthon,3 napig volt eszmeletlen.Mindennap utaztunk 2 orat hozza,csak azert hogy 15percig fogjuk a kezet,hisz csak ennyi idot kaptunk az Intenziven!1honapig volt bent,haza engedtek... Ha akkor tudom hogy csak ennyi idonk van otthon maradok,nem repulok vissza Londonba! :( 2014.Marcius 11.-en rosszul lett ismet,a battyam probalta ujraeleszteni,de a kezei kozt halt meg otthon!11:30 perckor orokre itt hagyott minket!Barcsak ott lehettem vona,hogy elbucsuzhassak,hogy megkoszonjem az elmult 35ev hatartalan szeretetet,gondoskodasat,hogy elmondjam nalla jobb apukat senki nem kivanhatott volna!Az eszemmel felfogom mi tortent,de a szivem nem erti...... Olyan urt hagyott maga utan....Csak ulok es bamulok magam ele,senki es semmi nem erdekel... Merhetetlen fajdalmat erzek........ Nagyon hianyzol Apu!!! :((((((