Belépés / Regisztráció

2014. augusztus 31. vasárnap

1% Adószámunk: 18173486-1-43

Idézetek

Bibliai igék

Mózes I. könyve 48. rész 21. vers

"Ezt mondta Izrael (az édesapa) Józsefnek (a szeretett fiának): Én már meghalok. De Isten veletek lesz. "
- Az ember jelenléte véges, Isten jelenléte szüntelen, végtelen.

Józsué könyve 1. rész 1-2. 9. vers

"Ezt mondta az Úr Józsuénak: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj … arra a földre, amelyet én adok. Ne félj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz."
- Isten segítségével tovább lehet menni az élet útján, tovább a szeretteink sírhantjától.

Királyok I. könyve 2. rész 1-3. vers

„Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, ahová fordulsz. ”
- Mielőtt a földi apa keze lehanyatlik, beleteszi fia kezét a mennyei Atya kezébe, hogy ne maradjon gyermeke támasz, vezetés nélkül.

Jób könyve 1. rész 21. vers

„Így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!”
- Isten ajándékozza e földre, Isten szólítja az égbe az embert; Ő rendelkezik felérhetetlen bölcsessége és szeretete szerint az életünk felett.

Jób könyve 19. rész 25. vers

„Ezt mondta Jób: Én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por felett („…az én porom felett… - Károli fordítás).”
- A sokat szenvedett Jób megsejti hit által a megváltás titkát, a feltámadás csodáját.

továbbiak »

Bölcsességek, aforizmák (külföldi)

Kahlil Gibran
A próféta

Hiszen mindig is így volt ez: a szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik.

James A. Peterson

A könnyek az emlékezés ékszerei: szomorúak, de a múlt szépségét csillogtatják.
A gyász keserűségében a véget jelzi, de ugyanakkor az eltávozottat dicsőíti.

Georg Klein

Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás.

Georg Klein

Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meg kell halnunk, mivel azonban nem ismerjük a pontos időpontot, nem veszünk tudomást erről a tényről, és inkább mindennapi problémáinknak szenteljük magunkat. Életünk gyakorta értelmetlennek tűnik. Akik a halál küszöbén állnak, sohasem osztoznak ebben az érzésben. Bármily paradox, csak a halál bizonyossága adhatja meg az élet igazi értelmét.

Francois de La Rochefoucauld

Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.

továbbiak »

Bölcsességek, aforizmák (magyar)

Pilinszky János

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a halálnak.

Nádas Péter

És van olyan kapcsolat, amelyet / az ember/ nem tud elfelejteni, ott él vele, és nem kevésbé élő, mint amikor az ember valaki mással minden este ágyba megy.

Örkény István

Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője.

Madách Imre

Küzdés az élet, nyugvás a halál.

Szilárd Leó

Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra!

továbbiak »

Hosszú versek

Áprily Lajos
Kérés az öregséghez

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.

Kosztolányi Dezső
Apám a koporsóban

Apám, teremtőm, istenem,
míly semmi vagy
és én milyen istentelen.

Mert az, aki apátalan
a földgolyón,
Isten nélkül, magába van.

A messzeségből rám mered
szigoru-szép
s nagyon-nagyon ismert fejed.

Hol vagy? Felelj hát, merre vagy?
Hol a szived
s agyad, a fényes ember-agy?

Erős, lehetsz ily gyönge te,
hogy így heversz,
minden férfiak gyöngye, te.

Még hallalak, mint zivatart,
te óriás,
ki nemzett engem és akart.

Tanítottál itt az uton,
lásd, a halált,
azt is tetőled tanulom.

Arcomra húzva közönyöm,
az életet
s e leckét is megköszönöm.

Fölöttem téli szél visit,
kriptánk felé
előrelépek egy kicsit.

Nyugodtan járulok oda,
hisz ami vár,
csak ennyi lesz és nem csoda.

Te én vagyok és te vagy ott.
Most elhiszem,
most már tudom, hogy meghalok.

Apám, teremtőm, istenem,
míly semmi vagy,
és én milyen istentelen.

Kosztolányi Dezső
Azon az éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Babits Mihály
Siremlék

Engem nem látott senki még. S az évek
suhantak. Minden évben egy-egy fátyol
hullott le rólam: mégis csupa fátyol
a lelkem; s búsan hátrálnak az évek.

Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom;
Próteuszként változom és elomlok,
mint síma hab. Óh változom s elomlok
míg élek, s minden marokból kisiklom.

De ha meghalok, kikelek mezitlen
koporsómból, sírom fölé örökre
szobornak állni s maradva örökre
láthatón, mozdulatlan és mezitlen.

Madarak jönnek s szállnak: én csak állok.
A nap kisüt s mosolygok; szürke felhő
árnyékoz s elborúlok, mint a felhő;
s a zápor is sűrűbb lesz, ahol állok.

Babits Mihály
Sírvers

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszú szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam,
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.

Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
hol féreg nem fáj, hogyha rág.

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
koporsó kerít, néma ház.
Keserű lelkemet kiadtam
és nem boszant a léha gyász.

Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre bont,
mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont
ez ideges, husos világnál,
mely oly keserves és bolond.

továbbiak »

Rövid versek

Kosztolányi Dezső
Már megtanultam (részlet)

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.

Shakespeare
XII. Szonett (részlet)

Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.

Rab Zsuzsa
Kötés

Mert kell egy másik, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad. Ennyi az egész.
De ez – eltéphetetlen.

Kosztolányi Dezső
Hajnali részegség (részlet)

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

Kosztolányi Dezső
Ének a semmiről (részlet)

Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.

Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.

továbbiak »