Belépés / Regisztráció

2017. június 26. hétfő

1% Adószámunk: 18173486-1-43

Gyerek és halál

2016.01.12. 09:56
 „Anyu! Itt ma mindenkinek szülinapja van?!" – lényeglátó kérdés Halottak napján, a sírkertben (Barbi, 4 éves) De van segítség!   Ovisoknak a gyertya csak a szülinapi zsúrok forgatagából, de még inkább a szülinap torta tetejéről ismerős. Mert ugye gyermekeinkhez értőn és óvón viszonyuló szülőként sosem sírunk előttük ha fáj, nem törjük össze még az iskoláskorúak szívét sem a dédimama temetésének „szörnyűséges traumájával", s egyáltalán: a megfáradt dédike kisiskolásoknak is 'elaludt és a dédipapa után ment. Messze...'; véletlenül sem halt meg!  Szívük mélyén sok szülő meg is veti azt, aki elcipel egy négyévest gyertyát gyújtani, egy alsóst meg temetésre visz.
2013.03.18. 23:31
Valósághű információk és nyílt beszélgetés: a gyermeknek érdemes elmondani a halálesetet mindjárt akkor, amikor az bekövetkezett, nyíltan és világosan, a fejlődési szintjének megfelelő szavakkal. Jó elkerülni az absztrakt, valamint a túlságosan fogalmi és költői kifejezéseket. Mivel a gyermek gondolkodásmódja konkrét, nem szabad a halált pl. álomnak vagy utazásnak leírni. Egy kisgyermekben félelmet válthat ki aludni menni vagy elutazni, hogyha a halált ezekhez a fogalmakhoz társítja.
2012.09.25. 21:31
Ismerősök, barátok, családtagok – különösen, ha közeli – elvesztése mindenki számára tragédia, szenvedés, hosszadalmas lelki – kognitív feldolgozást igénylő folyamat. A felnőttek számára estenként bejárt utak, segítségek adódnak. Gyászolnak-e a gyermekek, és ha igen, vajon hogyan? Azonos-e a gyermeki és a felnőtt „gyászmunkája”? Hogyan, ki és mikor segíthet?
2011.12.07. 21:19
Judith Viorst Szükséges veszteségeink (Háttér Kiadó 2002) című könyvében így ír erről: „Egy nyugodt nyári délutánon Liv Ullman apja haláláról beszélt, és arról, hogy azóta sem szűnt meg az apai szeretetet keresni. Harag van a hangjában, amikor arra emlékezik, hogy anyja és nagyanyja "sírva és sikoltva versengtek, hogy melyikük gyászol mélyebben". Liv számára, aki akkor hat éves volt, soha nem adatott meg a gyászoló státusza. Gyászát soha nem ismerték el, és nem vigasztalták.
2011.12.07. 21:15
Az ELTE Pszichológiai Intézet filmklubjába invitáltak pár héttel ezelőtt. A film, amit megnéztünk, majd beszélgettünk róla, a gyászról szól. Címe: Fel! A pszichológiai tartalommal bíró film 2010-ben elnyerte az Oscar, a BAFTA és a Golden Globe legjobb animációs filmje díjat. A történet: A 78 éves Carl Fredricksen felesége elvesztése óta magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait. Az öreg házára szemet vet az a társaság, amely a környék telkeit már felvásárolta. Carlt azonban odaköti a sok emlék, köztük az a fénykép, amelyet nézve arról álmodoztak a nejével, hogy elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez. Az álmait sirató öregúr merész tettre szánja el magát. Kihasználva egykori léggömbárusi gyakorlatát egyetlen éjszaka alatt fellufizza a házát, és reggel, mielőtt az idősek otthonába szállítanák, felemelkedik vele a levegőbe. Dél-Amerika felé veszi az irányt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját. Útjára egy potyautas kisfiú is elkíséri. (port.hu)
2010.04.08. 17:16
Tudjátok, az a helyzet, hogy a Dédnagymama nagyon gyönge. Miért gyönge? Beteg? Nem, igazából nem beteg. Akkor miért gyönge? Hát, tudjátok, úgy van, hogy szép lassan mindenki megöregszik. És ahogyan öregszünk, a testünk előbb-utóbb elfárad. És a Törős Dédnagymama már öreg? Igen, ő már elég idős. És a teste – úgy tűnik – azt mondja, hogy most már elfáradt.
2010.04.08. 17:16
A szülők a gyerek számára az ősbizalom oszlopai. Amikor ők megszűnnek, repedés támad a világmindenségben, az addig biztosnak hitt pillérek megrepednek. Ha a gyerek kicsi, 2-3 éves, és eltűnik az egyik szülője, a gyászreakciója hasonló, mint amikor intézetbe viszik és nem látogatják. Először sír, tiltakozik, utána következik a tompa belenyugvás, rezignáltság.
2010.04.08. 17:16
– Most haljunk meg! – javasolja az ovis Bálint lelkesen barátjának Zolinak, aki boldog hörgéssel terül el a homokban, és úgy tesz, mint aki alszik. – Jó, most már vége – vezényel a barátja, mire Zoli azonnal föltámad. Ez a játék nagyjából jellemzi, hogyan is képzeli el egy ovis kisgyerek a halált.
2010.04.08. 17:16
Ha valaki, mondjuk az egyik nagyszülő meghal egy kisebb gyermek környezetében, akkor a kicsi egy ideig nyugodt, várja, hogy visszatérjen, felébredjen. Nem gyászol a szó felnőtt értelmében, nem szomorú, nem kétségbeesett, látszólag bagatellizálja a dolgot, amire a felnőttek elég gyakran rosszallóan néznek, mondván, hogy milyen részvétlen, önző ez a gyerek. Holott dehogy.