A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal - részlet a Letakart tükör halál, temetkezés, gyász című könyvből.
A gyász a legnagyobb trauma, ahhoz, hogy túléljük, és viszonylag jól jöjjünk ki belőle, minden erőnket mozgósítani kell. Soha semmit nem szabad szégyellni, amit valaki gyászában tesz, és soha, senkit nem is szabad megszólni ugyanezért. Ha valaki házastársa halála után promiszkuitásba kezd, tegye, később, ha majd szembe tud nézni a fájdalommal, úgyis abbahagyja.
Sokaknak vannak a gyász időszakban alvászavaraik. Ez teljesen természetes és normális, és az sem baj, ha valaki altatókkal szeretne éjszakára megszabadulni a kínzó valóságtól. Aki mégis inkább saját magára szeretne támaszkodni, azok számára írtuk le az ún. alvási higiéné kipróbált módszereit.
Nem vagyunk egyformák, ezért, ha egy alapvetően befelé forduló, zárkózott ember azt hallja, hogy mindenképpen ossza meg a gyászát másokkal, nehogy túlontúl magányossá váljon, akkor ez a tanács nyilván nem neki szól. Ahhoz, hogy a megfelelő módszert kiválassza valaki, némi önismeret is szükséges.
Néha úgy érzem, hogy meg fogok bolondulni... Pszichiátriai értelemben nem lehet belebolondulni. Bár a gyász egyik előidézője lehet különböző pszichés zavaroknak (pl. alkoholizmusnak, pánikbetegségnek, hypochondriának, stb.), szkizofrénné válni nem lehet tőle.
A közhelyek, amiket a gyászolók ilyenkor hallanak, üresen konganak: az élet számukra egyáltalán nem megy már tovább úgy, ahogyan eddig, s önmagában az idő sem old meg semmit, csak az, ha belül is történik valami... A gyász lélektani folyamata a világ legkülönbözőbb részein élő embereknél sok hasonlóságot mutat.
Akinek csak lehet, nyíltan és őszintén beszélek, mert nem akarok öt év múlva belebetegedni a gyászba - a csoportvezető Hadászi Ágnes szavai tisztán csengenek, de a tekintete szomorú. - Tudom, hogy az elfojtott, fel nem dolgozott fájdalom miatt évek múlva fizikai betegség, gyomorrák, idegösszeomlás is kialakulhat.
Mi köze van a súlyos veszteségnek, a gyásznak az önértékeléshez? Az önértékelés erőt ad, akkor is, ha a minket ért tragédiában nincs szerepünk, nem rajtunk múlott sem a bekövetkezte, sem az nem múlik rajtunk, hogy elkerüljük a csapást. Az múlik rajtunk, hogy a gyászban hogyan vagyunk képesek élni, és haladni.
