Belépés / Regisztráció

2017. június 26. hétfő

1% Adószámunk: 18173486-1-43

Gyászfeldolgozás

A tragédia, amely örökké velünk marad

Megjelent a hvg.hu-n, 2017 január. 23-án.

http://hvg.hu/pszichologiamagazin/20170123_A_tragedia_amely_orokke_velunk_marad

 

A nemzeti gyásznapon a január 20-i buszbaleset áldozataira emlékezünk – és emlékeznek a túlélők, sokkosan, a tragédia közelében. Hogyan támogathatja őket környezetük? Mi a szerepe ilyenkor az iskolának? Ferber Eszter és Singer Magdolna gyásztanácsadók írása.

 

A halál sokféle arcát mutathatja az iskolában, és soha nem könnyű szembenézni vele, de az ilyen sokakat érintő tragikus baleset még a szakmai segítők számára is komoly erőpróba, nem beszélve a pedagógusokról, rokonokról, barátokról és az ismerősökről. A túlélő diákoknak – és az itthon maradt iskolatársaknak, akik barátaikat, társaikat veszítették el – ilyenkor elsősorban megtartó erejű, odafigyelő, érzékeny gondoskodásra van szükségük.

„Bármilyen paradoxonnak is tűnik, de a gyász mindig az életről szól, arról, hogyan tudunk tovább élni a fájdalom után, hogy hogyan tudjuk elfogadni saját halandóságunkat.” Ez volt az egyik legfontosabb állítás, amit Révész Renáta Liliána pszichológustól tanultunk.

Nem elvileg jutott eszünkbe ez a kérdés, hanem most, a napokban történt, hogy az egyik kedves barátnőnk osztályába járó kamasz lány autóbalesetben meghalt. Ő kérdezte meg erről a Napfogyatkozás Egyesületet.

"A túlélők gyerekei gyakorta úgy járnak el, mintha a titok az övék volna s el kellene rejteni a saját gyermekeik (a harmadik generáció) elől.”

A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal - részlet a Letakart tükör halál, temetkezés, gyász című könyvből.

A gyász a legnagyobb trauma, ahhoz, hogy túléljük, és viszonylag jól jöjjünk ki belőle, minden erőnket mozgósítani kell. Soha semmit nem szabad szégyellni, amit valaki gyászában tesz, és soha, senkit nem is szabad megszólni ugyanezért. Ha valaki házastársa halála után promiszkuitásba kezd, tegye, később, ha majd szembe tud nézni a fájdalommal, úgyis abbahagyja.

Sokaknak vannak a gyász időszakban alvászavaraik. Ez teljesen természetes és normális, és az sem baj, ha valaki altatókkal szeretne éjszakára megszabadulni a kínzó valóságtól. Aki mégis inkább saját magára szeretne támaszkodni, azok számára írtuk le az ún. alvási higiéné kipróbált módszereit.

Nem vagyunk egyformák, ezért, ha egy alapvetően befelé forduló, zárkózott ember azt hallja, hogy mindenképpen ossza meg a gyászát másokkal, nehogy túlontúl magányossá váljon, akkor ez a tanács nyilván nem neki szól. Ahhoz, hogy a megfelelő módszert kiválassza valaki, némi önismeret is szükséges.

Néha úgy érzem, hogy meg fogok bolondulni... Pszichiátriai értelemben nem lehet belebolondulni. Bár a gyász egyik előidézője lehet különböző pszichés zavaroknak (pl. alkoholizmusnak, pánikbetegségnek, hypochondriának, stb.), szkizofrénné válni nem lehet tőle.