Édesanyám helyett Anyám, Édes Anyi, Drága Mamacika…

Édesanyám helyett Anyám, Édes Anyi, Drága Mamacika…

Röviden itt emlékezem férjem édesanyjára, 2006-ban 86 évesen ment el tőlünk.
Római Katolikus vallású, hívó volt, gyakorolta is vallását.
http://www.viragposta.hu/kepek/n_ker-feh.jpg

A gyászjelentésre ezt írtam:

"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek
De annak egésznek, épnek
Föld-szülte Földnek
És Isten-lehelte szépnek!"
(Sík Sándor)

Anyinak, Mamacikának hívtuk. Budapesten élt kertes házban, nagyon sok napot töltöttünk ott nála először férjemmel, aztán fiunkkal. Szerette, ha a finom vasárnapi ebédeket, amit főzött együtt, ott fogyasztottuk

70 éves volt amikor nagyon sokat panaszkodott, hogy fáj a dereka, a forgója, aztán olyan fájdalmai voltak, hogy alig bírt menni. Elhoztuk a kertes házból hozzánk az egyik szobába, velünk élt. Hamarosan megoperálták a forgóit először az egyiket, majd a másikat. Gyorsan meggyógyult, boldogok voltunk, de már nem tudott volna egyedül lenni, ezért végleg velünk maradt. Szokatlan volt számára, de aztán boldogan főzte a finom ebédeket, uralta a konyhát, aminek én is örültem. Amikor fiunk hazajött az iskolából mindig várta a finom friss étel. Nekem is csodás felhőtlen időszak volt,
Édesanyánk helyett Anyi volt nekem is és Drága bátyámnak Jenőnek is.

Esténként megbeszéltük mit főzzön a következő napon, imádott finom ételeket főzni, amikor megjöttem az irodából megbeszéltem vele a napi eseményeket, együtt néztük a TV műsorokat. Vasárnaponként Jenő is velünk ebédelt, nagyon szerették egymást.

Évente egyszer a körzeti orvos a vitamin injekciókat felírta és az asszisztense hetente kétszer eljött és beadta Anyinak. Csodás kapcsolat alakult ki közöttük is, Anyi olyan volt, aki egyszer találkozott vele, máskor is szívesen jött hozzá.

Még az utolsó nap is megfőzte az ebédet, aztán amikor hazajöttem délután 5 óra körül, ült a szobában a fotelban, mint máskor, odamentem köszöntem, de nagyon furcsán nézett rám, megfogtam a kezét, mondtam Anyi itt vagyok, aztán furcsán beszélt valamit. Tudtam, hogy nagy baj van, azonnal hívtam a körzeti orvost, gyorsan jött, közbe már hívta a mentőket, mert agyvérzése volt. Időben érkeztünk a korházba, azonnal röntgenek, aztán az intenzív osztályra vitték, gépekre tették, ahol pár napig válságos volt az állapota.

Mindennap ott voltam nála, beszélgettem hozzá, aztán megtörtént a csoda, mozgott a szája, odatettem a fülemet egyre hangosabban, de megértettem mit mondott:
„Most segíts meg Mária, Óh irgalmas Szűzanya,
Keservét a búnak, bajnak, eloszlatni van hatalmad!
Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg!
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anya vagy!
Most segíts meg Mária, Óh irgalmas Szűzanya! Ámen!
Ismét megismert beszélgetett velünk.

Semmi jóval nem bíztatott a kezelő orvos, idős kora miatt megoperálni nem lehetett, nagy kiterjedésű volt az agyvérzés, nehezen szívódik fel mondta. Kikerült az osztályra, reménykedtünk, hogy ismét hazajöhet majd, kértem, hogy tornáztassák, de nem lehetett, mert fél oldala lebénult.
Késő délután hívott a pap, hogy szeretne jönni az Anyihoz, mert havonta szokott jönni hozzá, mondtam, hogy mi történt, korházban van, megkérdezte a címet, elment hozzá. Utána nap felhívott a pap, hogy megismerte az Anyi, imádkoztak együtt.
A következő napon délután már nem ébredt fel.

Két hétig volt a korházban. (Drága Anyi többször mondta nekem, hogy a Jó Isten segítse meg, ha nem tud mozogni akkor ne legyen fekvő beteg.)
Ugyanazzal a pappal temettettük el, pedig nem odatartozott, de kérte az engedélyt, mert évekig járt az Anyihoz, miután a műtétek után nem tudott templomba járni. Gyönyörű volt a személyes búcsúztatója is.
Amikor vitték ki a koporsót a ravatalozóból ez a dal szólt:
http://www.youtube.com/watch?v=LOHRP0qv_2Y

A családi koszorú szalagjára ezt irattuk:
"Pihenj Te drága szív, mely megszüntél dobogni,
szerető jóságod nem tudjuk feledni."
http://www.koszorukeszites.hu/WS/nagykep/38.jpg

Örült, ha szólt a TV-ben vagy a rádióban ez a dal:
http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM