Gyász

"Tényleg olyan különleges volt?Tán jobban szerettem Őt, mint a testvérét? Hálát mondok mindegyikért,és mindegyiket szeretem.Őt a halál választotta ki,nem a szeretet.Különleges helye a gyászomban van"
(Nicholas Wolterstorff: Korai sirató)

Látomás

Nézem a képed, szememből könny pereg,
látlak mozdulni…a szívem remeg.

Mi az, mi csillan...fényt szór szemed?
Mindez csak álom, vagy hullatsz fénykönnyeket?

Válaszolj, kérlek: van ott halál?
Itt minden csak álom, s ott fény van azután?

Van ott fönt élet, s van ott, ki vár?
Fénytestű lányok ölelnek már?

Ott van a Hold is, és a csillagok?
Fönt az ég várja mind, ki itt halott?

Látod a tengert? Vagy fénysík az is?
Milyen a vágy ott? Érzed azt Te is?

Lehet-e látni égi fényeket,
látod-e föntről a földi lényeket?

Küldesz-e választ? Vagy rajtunk a sor:
éljük a sorsunk, s majd az ég válaszol?

Milyen a sors ott? Jó tettért mi vár?
Úgy, mint a Földön: pokol és halál?

Van ott igazság, és van szeretet?
Hullatsz-e értünk fénykönnyeket?

Te mindent tudsz már, mi élet, s halál…
Mozdulsz a képen, mosolyogsz rám…

Mozdulsz a képen? Vagy csak látomás?
Hallom a hangod, mozdul a szád…

”Itt vagyok…” mondod, nyílik a szád,
fénycsókkal csókolod síró anyád.
(2002. Anyu)