Két szülő tragikus elvesztése!

Sziasztok!
Nagyon örülök,hogy rátok találtam.Hét hónapnak kellett eltelni,hogy beszélni ,írni tudjak rólla de még mindig nehéz.2010.május 17.én autóbalesetben elvesztettem szüleimet.Talán most nőttem fel igazán,de mai napig pszihologus kezel.Teljesen egészséges tele tervekkel emberek voltak.Az életet együtt kezdték és együtt mentek el.Nem engedték megnézni őket,és ez nagyon bánt a mai napig.Nem tudom őket elengedni,szükségem van anyukámra aki egyben a barátnőm is volt.Soha nem hittem benne de halott látohoz is elmentem mert tudni akarom mi van velük.Sikerült saját magam megbetegítenem pedig soha nem akartam, mivel van egy kamasz fiam aki miatt küzdenem kell.Anyukám érezhette mert Pünkösdkor mentünk volna le párom és én szülinapom ünnepelni.Ő előtte lévő szombaton felhívott "mikor érkeztek"mondtam egy hét múlva.Összekeverte az időpontot mint aki tudta ez az utolsó lehetőség.Soha nem felejtett el semmit.Mi kocsiba ültünk és mentünk ha már igy történt legyen.Vasárnap este indulásnál apu figyelmeztetett minket fiam vigyázz csúszik az út.Akkor már napok óta szakadt az eső.Hétfő reggel elindultak vásárolni soha nem térte vissza egy kamionnal frontálisan ütköztek.Ha akkor nem megyünk le soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.Ez egy jel volt,figyeljünk oda az ilyenekre.REttegek az ünnepektől mindig együtt volt a család egy testvérem van.Most ő is azt mondta ne folytassuk a hagyományt majd találkozunk.A szülők tartják igazán össze a családot.Most nem bírok többet írni mert megin bőgök.Köszönöm hogy meghallgattatok.Békés karácsonyt kívánok mindenkinek sok erőt e nehéz idők átéléséhez.Kati