Ima a gyászolókért
Zsolt 1
Zsolt 1.1
Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Zsolt 1.2
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsolt 1.3
Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.
Zsolt 1.4
Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
Zsolt 1.5
A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.
Zsolt 1.6
Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Zsolt 2
Zsolt 2.1
Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Zsolt 2.2
A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
Zsolt 2.3
"Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"
Zsolt 2.4
Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
Zsolt 2.5
De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
Zsolt 2.6
"Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
Zsolt 2.7
Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
Zsolt 2.8
Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Zsolt 2.9
Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."
Zsolt 2.10
Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
Zsolt 2.11
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
Zsolt 2.12
csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Küldd el az ismerőseidnek is!
Közérdekű reklám
Tanácsadók
hospice- és gyásztanácsadó
|
református lelkész
|
pszichológus
|
gyásztanácsadó
|
pszichológus
|
római katolikus szerzetes nővér
|
Zsolt 59. 17-18.
... hatalmadról énekelek, s már reggel örülök Irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján. Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.
Zsolt 59. 10-11.
Te vagy erősségem, Rád tekintek, Uram, Te vagy Istenem, menedékem! Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem.
Zsolt 59. 2-6.
Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem! Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől! Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek, ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd, mert Te, Uram, Seregek Ura, Te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hűtleneket, ne kíméld őket!
Zsolt 58.12
S az emberek majd mondogatják: "Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!"
Zsolt 57. 6-12.
Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl Dicsőséged! Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele. A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek Neked és zsoltározok. Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek Neked. Mert Irgalmad az égig felér, Hűséged eléri a felhőket. Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl Dicsőséged!
Zsolt 57. 2-4.
Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem Hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul. Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem. Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten Kegyelmét és Hűségét.
Zsolt 56. 9-14.
Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet. Ellenségeim visszarettennek, amikor Téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van. Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát. Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem? Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be Neked. Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.
Zsolt 56. 2-5.
Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak. Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra, amely napon elfog a félelem, mivel Tebenned bízom. Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.
Zsolt 55.23
Bízd gondjaidat az Úrra, Ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!
Zsolt 55. 17-20
Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem. Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam. Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem. Isten engem meghallgat, őket megalázza: Ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet.
Zsolt 52. 10-11.
Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten Irgalmában. Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos Nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek Hozzád.
Zsolt 51. 18-19.
Az áldozatok nem szereznek Neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.
Zsolt 51,19
Isten elõtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted meg!
(Zsolt. 34,19. )
Zsolt 51. 14-17.
Add meg újra Üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek Hozzád a bűnösök. Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja Igazságosságodat. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja Dicsőségedet.
Zsolt 51. 11-13.
Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől, és szent Lelkedet ne vond meg tőlem!
Zsolt 51. 3-9.
Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, Te az igaz szívben leled örömöd - taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!
Zsolt 50. 22-23.
Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.
Zsolt 50. 9-15.
Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz."
Zsolt 50. 7ab-7c.
Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom vétkeidet, én az Isten, a te Istened.
Zsolt 50. 3-6.
Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: "Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek!" Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet.
Zsolt 49. 17-21.
Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: "Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál", akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
Zsolt 49. 6-12.
A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is.
Zsolt 48. 9-15.
Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. Istenünk, Kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében. Amint a Neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal. Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait! Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: Ilyen nagy az Isten! Igen, Ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!
Zsolt 48. 2-6.
Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye, a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, "északnak határa" valóban a nagy Király városa. Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. Lám, királyok verődtek össze, és együtt ostromolták. Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak.
Zsolt 47. 6-10.
Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával. Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek! Isten az egész föld Királya - zendítsetek hát ünnepi dalra! Isten Királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, Ő a legfölségesebb.
Zsolt 46. 11-12.
Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
Zsolt 46.,8
Zsolt 46. 2-6.
Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! A folyam ágai felüdítik Isten városát, Ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
Zsolt 45. 11-18.
Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát! A Király kívánja szépségedet, Ő Urad neked, közeledj hát odaadón! Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek aranyba foglalt drágakövekkel. A királylányt színpompás öltözékben viszik a Királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnőit hozzá vezetik. Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a Király várába. Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett. Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged.
Zsolt 45. 7-10.
A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az Igazság jogara. Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a Te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül. Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra. Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve.
Zsolt. 46, 2
Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
Zsolt. 46,6., Zsolt. 9,10.
Zsolt 45. 4-6.
Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében! Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat! Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a Király ellenségeit elhagyja erejük.
Zsolt 45. 2-3.
Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a Királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje. Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott Téged örökre.
Zsolt 44. 24-27.
Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl, és ne taszíts el mindörökre! Miért rejted el Arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt. Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!
Zsolt 44. 6-9.
Általad űztük el ellenségeinket. A Te Nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, Te szereztél győzelmet az ellenség felett, Te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a Te Neved dicsőítettük.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Zsolt 44, 5
Zsolt 44. 2-4.
Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben a Kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A Te Jobbod volt az, hatalmas Karod, s fényességes Arcod, mert szeretted őket.
Zsolt 43
Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! Istenem, Te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben, és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
Zsolt. 43, 3
Zsolt 42. 10-12.
Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?" De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Zsolt 42. 6-9.
Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel Neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
Zsolt 42. 2-3.
Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem Utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
Zsolt 41. 10-14.
Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát. Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek! Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam, engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy Színed előtt álljak mindörökre. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Zsolt. 32,5., Zsolt. 51,6.
Zsolt 41. 2-4.
Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján. Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába. Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli.
Zsolt 40. 17-18.
Ujjongjanak és örüljenek Benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet. De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!
Zsolt 40. 12-14.
Ne tagadd meg tőlem, Uram, Irgalmadat, Kegyelmed és Hűséged mindig oltalmazzon! Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott. Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre!
Zsolt 40. 10-11.
Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, Te ezt tudod. Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam Hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt Hűségedet nem titkoltam.
Zsolt 40. 6-9.
Mennyi csodát tettél, Uram és Istenem, a rólunk való gondban Hozzád senki nem mérhető! Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát Hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.
Zsolt 40.5
Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.