Mindennapok
Felleg - 2009.12.24. 07:03
Ebbe a topikba, mint a címe is mutatja, sok minden beleférhet.
Most amikor megnyitom, az jutott eszembe, sokan itt a fórumon anyák vagyunk, gyakran sütünk-főzünk. Nekem egyszer egy édesanya azt mondta, amikor egy ételt elkészít a családjának a szíve szeretetét is belefőzi abba. Egy egyszerű recept is a szeretet eszközévé válhat. Ezért gondoltam, hogy ebben a topikban recepteket is ajnálhatnánk egymásnak.
Én tegnap este egy gyorsan elkészíthető és nagyon finom melegszendvicset adtam a családomnak, az utolsó morzsáig elfogyott, szeretettel ajánlom mindenkinek:
http://www.tutireceptek.hu/tojasos-melegszendvics
Küldd el az ismerőseidnek is!
Közérdekű reklám
Tanácsadók
hospice- és gyásztanácsadó
|
református lelkész
|
pszichológus
|
gyásztanácsadó
|
pszichológus
|
római katolikus szerzetes nővér
|
Kedves Vali!
Most olvastam, amit az ételekről és az együtt eltöltött evésekről írsz.
Sajnos én nem ilyen vagyok. Gáborom utoljára resztelt májat evett. Azóta se tudok csinálni. És szégyenlem is érte magam, mert a kisebbik fiam már kért. És nem tudtam megcsinálni!
Emlékszem, mikor Gábor ette a resztelt májat a konyhában, én ültem vele szemben, és mesélt, mesélt, mert akkor jött meg a Pilinszky felolvasó délutánról, ahol szépen olvasott fel, ezért megdicsérték.
Aztán mikor megette ami a tányérban volt, akkor néztem a tűzhelyre, és megláttam a tetején a rántott májat. Azt jobban szerette Gabi. Ő is odanézett, és elkezdtünk együtt nevetni....
Talán ez volt az utolsó közös nevetésünk.
Aznap este halt meg.
Kedves Igage!
Az első időben hasonlóan voltunk - a rántott hallal. Zoli fiam imádta, és elutazásuk előtti estén boldogan falatoztak a konyhában, mi éppen vártuk a vendégeinket. Fergeteges jókedvük volt a gyerekeknek. Akkor láttuk egymást utoljára--- A halála után nemsokkal - hosszú, üres, fájó napok után először ebédhez ültünk, halat sütöttem, mindannyiunk kedvencét. Az első falatoknál egymásra néztünk, és fuldokló sírás tört ki belőlünk... Aztán még évekig, nagyon gyakran...Iszonyatos érzés volt enni, és arra gondolni, hogy a gyermekem már soha... semmit...
Ne vádold magad ezért... A sors legkegyetlenebb próbatételével küzdünk valamennyien, akik a gyermekünket gyászoljuk, vagy nagyon imádott sszerettünket valamennyien erőn felül, a magunk módján.
Idővel csitul majd az érzés... Ők is így szeretnék... Talán erre várnak, valahol a végtelenben...
Csak hát emberfeletti küzdelem ez, küzdeni a fájdalmas hiányuk okozta űr ellen... Talán életünk végéig tart, de hát mit tehetnénk? Tanulunk együtt élni a visszafordíthatatlannal... Emberfeletti küzdelem ez, egyúttal elmondhatatlan szeretet - irántuk... A szeretetünk nem hal meg soha - ezért fáj annyira a hiányuk...
békés, meghitt, szép újesztendőt Neked!
Várnai Zseni: A VÉGTELENBEN EGY NAPOT
Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
Alszol egyedül gyermekem.
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.
És rád roskadok. Mindenem.
Ott messze túl a Mindenen,
Újra eggyé forradunk.
Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.
S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.
Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek talán az álmok is.
Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, gyermekem.
Gősi Vali
Kedves Mindenki!
Igazi örömteli érzéssel olvastam meghatóan kedves soraitokat, emlékezéseteket. Milyen különös, hogy a fájdalom mellett mindig ott van valamiféle benső mosoly, benső boldogság, ha ünnepek táján eltávozott szeretteinkre gondolva készítjük el újra és újra kedvenc ételeiket...
Könnyeinken át is mosolyogni próbálunk, ahogy idézzük kedves arcukat, mosolyukat, ahogyan örültek, hálás szavakat mondtak azért, hogy a kedvükre is készültek a finom ételek.
Egyszer - nemsokkal a halála előtt - Zoli fiammal beszélgettünk a konyhában, és azóta is hallom kedves hangját, ahogyan elmondta: "én már nem nagyon szeretek étteremben enni, mert amit te főzöl, abban mindig benne van a szeretet, azért olyan finom..."
Ámulva néztem rá, és mélyen elérzékenyültem ettől a kedves vallomástól, már csak azért is, mert mindig különleges alkalom volt számukra gyermekkorukban, ha étterembe mentünk, és kedvükre rendelhettek bármit.
Az igazi értékké mégis az otthoni, meghitt hangulatban, szeretettel fűszerezett étel vált.
Így vagyunk és voltunk az ajándékkal is - a könyv az igazi ajándék nálunk, már kicsi unokámnak is elsősorban - és hálás voltam, amikor költözésekor a lányom is könyveket kért, hogy új lakásukba vihessen, valamint egy szép zománcképet, ami Krisztusfejet ábrázol.
Szeretettel kívánok sok-sok megható-meghitt, szép emlékezést a mindennapokban is.
Gősi Vali
Kedves Felleg!
Nagyon jól sikerültek a süteményeim.Szeretek főzni,de föleg sütni.Mindig szoktam közben rádiót hallgatni.Ez annyira leköt,hogy ilyenkor csak azt veszem észre,hogy már dél van.Ha dolgozom akkor is majd mindennap fözők valami egyszerüt.A férjem már nyugdíjas és másnap délbe megmelegiti a maradékot.Amikor ketten maradtunk a párommal az volt a problémám,hogy csak nagy mennyiséget tudtam főzni.Volt,hogy két napig is ettük.Hisz előtte őt felnőttre kelett mindent készítenem.Mára már ezzel is átálltam.
Üdv Ica
Kedves Ica!
Olyan jó olvasni az üzeneteidben, hogy mindent megpróbálsz megtenni azért, hogy az életed nyugodt mederben follyon tovább.
Milyen rádióműsorokat kedvelsz?
Felleg
Kedves Aranka!
Én 56 éves vagyok.Az édesanyám 2002.-ben halt meg.Addig egy kis influenzán vagy megfázáson kivül nem volt semmi bajom.Akkor kezdödött a pajzsmirigy elégtelen mükődése.Szerencsére egy jó szakovoshoz kerültem.Nem kelett müteni csak reggelente gyógyszert szednem.Négy év után azt is abbahagyhattam.Évente ellenőritettem a vérképemet,de azóta ezzel nincs semmi bajom.Ági mikor beteg lett rövid idő alatt 5-6 kilót lefogytam,de mikor kicsit jobban volt visszaszedtem.Ági halála után látszolag semmi bajom nem volt.Tavaly összel egyik reggel arra ébredtem,hogy forog velem a világ és nagyon szédülök.Arra gondoltam,hogy bíztos a vérnyomásom ment fel.Dolgozni alig tudtam igy harmadnap elmentem a körzeti orvoshoz.Azonnal beutalt az ideggyógyászatra,ott megállapították,hogy nyakcsigolya meszesedésem illetve egy kezdödő agyérmeszesedésem van.Adott valami gyógyszert amitől két napmúlva elmúlt a szédülésem.Azt mondta,hogy ezek a dolgok összefüggésbe vannak a velem történtekkel.Akkor beszélt rá az antidepresszánsra.Kb három hónapja szedem azóta csillapodtak a szorongásaim és kezd megszünni az állandó büntudatom.Vannak olyan órák mikor nem gondolok az Ágikámra.Ez nem azt jelenti,hogy szeretném elfelejteni,hanem azt ,hogy nem akarok folyton a fájdalmammal törödni.
Üdv Ica
Kedves Felleg!
Az egészségem nem valami jó.50 éves vagyok és soha nem voltam beteg.De mióta megtörtént a tragédia azóta bizony megbizonyosodtam róla hogy igaz a mondás:ha a lélek beteg , megbetegíti a testet is.A vérnyomásom elképesztően szélsőséseg határok között ingadozik.4 hónapja járok orvoshoz és látom a doktornő arcán komolyan aggasztó a helyzet.
Már többféle gyógyszert kipróbált és nem javít az eredményen.Ezenkívűl nagyon szenvedek a hátfájással.
És ami engem elgondolkodtat:fizikai teherbírásom 00000000.És semmihez nincs kedvem és energiám.
Csak akkor érzem jól magam ha látom a gyerekeim és a kis unokát.
Karanka, a gyerekeid és az unokád, ez már három indok az egészség- megóváshoz:)
Milyen gyakran tudtok találkozni?
Kedves Ica és Karanka és mindenki!
Hogy sikerült az ünnepi sütés-főzés?
Milyen elfoglaltságokban lelitek leginkább örömötöket?
Felleg
Hogy szolgál a kedves egészséged, Karanka?
Igen!!!!
Egy igazi anya és feleség minden szeretét beleadja a főztjébe.ÉN legalábbis így érzek.Nemcsak az ünnepnapok a hétköznapok levesébe és sütijébe is.Elmondhatom hogy szeretek és tudok is főzni.És a családom érzi belőle a feléjük áradó szeretetemet.Tudom.Bár szeretek rendezetten-ápoltnak lenni belül egy igazi tyúkanyó vagyok akinek a lelkében a legnagyobb boldogság a család.
Amikor Csaba ragyogó csillogó arccal bevitt a szobájába egy egész tányér diós-meggyes pitét mindig könnyes lett a szemem a boldogságtól mert tudtam reggel üres lesz a tányér.És Csaba pedig tudta azért ragyogott az én arcom sütés közben mert neki akartam örömet.Ez volt a kedvence.
És pizza.Ha jöttek a barátai egy ragyógó mosoly:Anyaaaa tudod két pizza!És anya már fogott is hozzá....
Jaj de nagyon hiányzik!!!!!
De most összeszedtem magam.A gyerekekért!2 napja sütök.5 félét.Látom rajtuk az örömet.Ez ad erőt nekem.
aranka
Kedves Aranka!
Az én Ágimnak a krumplis pogácsa volta kedvence.Amióta elment minden születés és névnapján megsűtöm,mert igy a közelembe érzem.Tegnap este itt voltak a gyerekeim.A fiam hozott egy szép angyalkás mécsest .Ezt gyújtottuk meg.Tegnap volt három éve,hogy elkezdödött a rémálmunk.Ilyenkor újra átélem életem egyik legszörnyübb napját.Én is tyúkanyó tipus vagyok.Az este is felpakoltam a gyerekeimet.még rám is szóltak ,hogy ne rakjak el olyan sok mindent.De csak akkor vagyok nyugott ,ha mindenről gondoskodni tudok.Szeretem azt érezni,hogy szükségük van rám.
Üdv Ica