Belépés / Regisztráció

2012. május 22. kedd

A gyermek és a halál

Felleg - 2009.09.09. 14:26

A portálon olvasható egyik írás - http://gyaszportal.hu/cikkek/mennyit-ert-meg-gyerek-halalbol - indította el bennem ennek a topiknak a gondolatát.

Elvigyünk egy kisgyereket a nagyszülő temetésére? Beszéljünk neki a halálról, a gyászról, szeretteink távoztáról? Mit mondjunk egy gyermeknek arról, miért járunk a temetőbe?

Küldd el az ismerőseidnek is!


hozzászóló: Felleg
hozzászólás időpontja: 2009.11.08. 22:32
hozzászóló: evapat
hozzászólás időpontja: 2009.09.12. 11:44

Kedves fórumozók
Szeretném veletek megosztani a költő gyönyörű visszaemlékezését arról, hogyan félt gyermekkorában a haláltól. Gyönyörű sorok, gyönyörű gondolat.

Faludy György

Emlékezés egy régi udvarházra

(részletek)

"A lámpa húnyt, és a kályha lidérfénye,
dunyháim roppant fehérségén táncolt,
míg én feküdtem, s dermedt szemmel néztem
az öklömet, mely karmazsin zománc volt.

Álmomban sem lett az iszonynak vége
s jól tudtam gyermekfejjel mitől félek-
hogy egykoron e dunyhák fehérjére
én járok majd vissza táncolni fénynek.

..................................................................
.................................................................

A fény! Nagyapám is csak erről szólott,
ha hátramentem hozzá a malomba,
hol liszttel teltek meg roppant fiókok
s én nem tudtam megfejteni, honnan.

....................................................................
...................................................................

Arról beszélt, hogy elmegy nemsokára,
és itt a földön nem lelek nyomára,
mert ha az ember meghal, minden dolga
olyan, akárcsak sohasem lett volna.
Egy helyen marad meg igaz valója:
a fénysugáron, mely leválok róla
s amelyik sokmillió kilométer sebességgel nyeldesi az étert.
A múlt filmjéből nem vész el egy kép sem:
a felvétel tovább repül a fényen,
az állócsillagok közt ugrál sorra
s tűnt életünket ott tűzi műsorra.

Maholnap indul ő is, nyolcvanhárom
évével ülve hosszú fénysugáron
s a huppanókat egyre messzebb rója,
ha a görbült tér négy dimenziója
úgy irgalomból nem fordítja vissza,
s arcom borát ő akkor újra issza.

Matrózruhámban, ott a régi kékben
hallgattam bűvös dallamát szavának
s azon töprengtem, hogy talán megkérem:
ha majd a fényre lép, vigyen magával.

Köddunyhák jönnek, hófehérek,
hol napok kályha-tüze táncol,
és bűvös gyantaszagot érzek,
és égek karmazsin zománctól-
Tejutak jönnek hófehérek."

A vers megtalálható a költő Börtönversek c. kötetében.

Köszönöm a hozzászólás lehetőségét.
Vágvölgyi Jenő

Vágvölgyi Jenő

hozzászóló: Felleg
hozzászólás időpontja: 2009.09.11. 17:59

Sziasztok, köszönöm a hozzászólásaitokat!

Hozok egy linket, szerintem hasznos tudnivalókat tartalmaz:

http://www.csaladinet.hu/hirek/csaladi_temak/gyerekneveles/10733/gyermek...

hozzászóló: Anonymous
hozzászólás időpontja: 2009.09.09. 16:28

Kedves portálolvasók! Felleg által felvetett kérdéshez ajánlom, az alábbi remek irodalmat. Dr. Polcz Alén: Viszonyulásunk a haldoklóhoz, és a halott testéhez.
Ebben a tanulmányában azt írja le, hogy a kórházban, vagy elfekvőkben bekövetkező halálesetek teszik manapság olyan idegenné, a halál elfogadását. embertársunk nem otthon, a kezeink között hal meg, nem a szemünk láttára, nincs virrasztás, nincs semmi közünk a "porhüvelyhez" Innen vezeti le aztán a gyermek viszonyát a halálhoz, ami régen nem volt ilyen nehéz a gyerekeknek, a fenn elmondottak miatt. Értelmes, rövid, tartalmas tanulmány. Ajánlom mindenkinek. V.J.

hozzászóló: gvali
hozzászólás időpontja: 2009.11.10. 14:47

Hiszem, hogy a kisgyermek - természetesen a saját gondolati, érzelmi - értelmi szintjén - képes felfogni a halált. Nálunk Mira, a kicsi unokám sokat hall nagybátyjáról, az én fiamról, Zoliról, édesanyjától is, aki imádott hugaként szintén ma is gyászolja Zolit. Már régóta felismeri a kics fotókról, és néha jön velünk a temetőbe is, kis kavicsokat gyűjtöget, leteszi a sírra, megsimogatja Zoli fotóját a sírkövön, virágot tesz oda - saját kis kezecskéjével. Most, a Halottak napja körüli időb en is elvittük Őt gyertyát gyújtani. Otthon kérdezte édesanyját: "anya, szomorú voltál, amikor meghalt a testvéred...? - Igen, nagyon szomorú, és mostanában is nagyon hiányzik - volt a válasz.
- Leszek én a testvéred, ne légy szomorú, anya - mondta selypítve a kicsi, és könnyes szemmel mesélte a lányom...
Azt gondolom, hogy az alig három és fél éves kicsi lány nagyon magas érzelmi rezgéssel él, és talán így van jól. Egyébként boldog, kiegyensúlyozott kislány, rendkívüli érzékenységgel a mesékre, mondókákra, dalocskákra. Átérzi, érzi azokat, és mesél róluk. Látszik, hogy együttérez a szereplőkkel, tud haragvó arcot vágni, szomorkodni, és együtt örülni is a mesebli hősökkel. Azt hiszem, talán így van jól...

Szeretettel:

Gősi Vali

hozzászóló: Maya
hozzászólás időpontja: 2009.09.09. 18:30

Emlékszem, gyermekkoromban még házaknál voltak a halottak felravatalozva, és ott volt éjszakába nyúló virrasztás is.
Így volt akkor is, amikor a nagymamámat temettük.
Egyik szobában virrasztottak a felnőttek, másikban a gyerekek, ott volt apraja- nagyja.
Másnap onnét kísértük a temetőbe .

Sok temetést láttak a gyerekek is, felnőttek is, hiszen minden gyászmenet végigvonult a falun.
Így nemcsak az esküvőkből, lakodalmakból részesedett szinte mindenki valamilyen szinten, hanem a temetésekből is.