Abortusz
Feldmár András: Van élet a halál előtt c. könyvében olvastam:
"...mikor Angliában éltem, akkor valamilyen véletlen folytán négy fiatallal dolgoztam, akik többször próbálták megölni magukat.
(...)
... az egyik mindig áprilisban próbálta megölni magát. Valahogy eszembe jutott, amikor a születéséről kérdeztem, hogy visszaszámoljak kilenc hónapot, hogy mikor fogamzott meg. És az április pontosan az első három hónapon belül volt mind a négynek. Akkor arra gondoltam, mi volna, ha ezek a fiatalok, akik állandóan öngyilkosok akarnak lenni, valamire emlékeznek, és talán arra emlékeznek, hogy az anyjuk abortálni akarta őket, de nem sikerült. Ők aztán meg akarják magukat ölni, mint az anyjuk akarta őket, de megölni sem tudják magukat, mert az sem sikerül, tehát ez egy ismétlési kényszer. Gondoltam, ezt érdemes mélyebben megvizsgálni, és megkértem őket, hogy az anyjuk jöjjön be hozzám.
(...)
... egyenként kérdeztem őket, s mondtam nekik, ha akarják ez csak köztünk marad, de nekem nagyon fontos lenne, ha megmondanák, az első három hónapban ezt a gyereket abortálni akraták-e. Mind a négy anya bevallotta, hogy igen. Hárman még soha senkinek sem mondták el. Nagyon sokat sírtak. De nem csak a feltevésem igazolódott be, az is történt, hogy a módszerek miértjére is fény derült. Azok, akik mechanikus úton próbáltak abortálni, például egy kötőtűvel, valószínűleg megkarcolták a magzatot. Mert az a lány, akinek az anyja kötőtűvel akarta csinálni, az mindig zsilettel akarta elvágni az ereit. Annak az anyának a gyereke, aki valami orvosságot vett be, hogy kihajtsa az embriót, gyógyszert szedett be, hogy túladagolásban haljon meg.
Az abortusznak a metódusa pontosan az volt, mint az öngyilkossági kísérleté. Mind a négy anya belegyezett abba, hogy megmondjam a lányának.
(...)
Sok sírás volt, és azután soha többé egyik fiatal sem próbálta megölni magát, annak ellenére, hogy az egyik nő, akivel még mindig kapcsolatban vagyok, úgy harminc év után is, mindig áprilisban küld nekem egy képeslapot. Még mindig deprimált áprilisban, de nem próbálja megölni magát, mert tudja, hogy ez miről szól."
Küldd el az ismerőseidnek is!
Közérdekű reklám
Tanácsadók
hospice- és gyásztanácsadó
|
református lelkész
|
pszichológus
|
gyásztanácsadó
|
pszichológus
|
római katolikus szerzetes nővér
|
Carol Everett az amerikai abortusziparról
Carol Everett 1977-től 1983-ig dolgozott az abortusziparban Texasban, Dallas és Fort Worth körzetében. Everett négy klinika igazgatójaként és kettő tulajdonosaként azok napi működéséért és az alkalmazottak összes képzési programjáért volt felelős. Everett, akinek a magzatgyilkosság 1973-as legalizálása után nem sokkal abortusza volt, most nyíltan elmondja, hogy mit látott az abortusziparban.
K. MI VEZETTE ÖNT ARRA, HOGY BELEKEVEREDJEN AZ ABORTUSZIPARBA?
V. Azt kerestem, hogy hogyan igazoljam saját magzatgyilkosságomat. Végül munkába álltam egy embernél, aki a végén már négy abortuszklinika tulajdonosa volt. Nemsokára, csupán néhány marketing fogás hatására megduplázódott az üzlet forgalma. Valahányszor eladtam egy abortuszt, igazoltam a sajátomat.
Láttam, hogyan nő a tulajdonos jövedelme évi 25000 $-ról 125000 $-ra két klinikában. Részt akartam magamnak abból a pénzből, amely az én erőfeszítéseim közvetlen eredményeként folyt be. Ezért bementem az irodájába és azt mondtam: "Több, mint megkétszereztem az ön üzletét - szeretném, ha méltányolná ezt a részesedésemben." Udvariasan nemet mondott. Saját abortuszklinikám hirdetését tetettem az arany oldalakba, amely hat hónap múlva nyílt meg (amikor az arany oldalak megjelentek).
K. MIÉRT BESZÉL "ABORTUSZIPARRÓL?"
V. Ez a legnagyobb ellenőrizetlen ipar az országunkban. A legtöbb klinikát hálózatban vezetik, annyira jövedelmező. Hol máshol tud egy hozzám hasonló valaki évi 150000 $-t keresni, még kevésbé egy negyed milliót?
Minden magzatgyilkosságon 25 $-t kerestem, így pontosan tudtam, hányat csináltunk. Az utolsó hónapban, amikor még csináltam, 545 magzatgyilkosság 13625 $-t hozott a zsebembe.
Láttam, amint három doktor 4500 $-on osztozkodott egy három órás munkáért. Feltételezem, hogy ez most már sokkal több, de az sem volt rossz egy három órás szombat délelőtti munkáért.
K. HETI HÉT NAPON ÁT ÜZEMELTETTE A KLINIKÁT?
V. Igen. A vasárnap volt a legjövedelmezőbb napunk. A legtöbb nő gyorsan be akar jutni és hamar ki akar kerülni. Tudják, hogy a magzatgyilkosság helytelen, különösen vasárnap, ezért amilyen gyorsan csak lehet, túl akarnak lenni rajta. A nők nem tesznek fel kérdéseket vasárnap. Lehet minimális személyzettel dolgozni, mivel az abortuszra jövők nem teketóriáznak. 15-20 abortuszt végeztünk vasárnap két-három óra alatt! Mialatt mindenki más a templomban volt, mi magzatokat öltünk!
K. MENNYIBE KERÜLT EGY MAGZATGYILKOSSÁG?
V. Akkor 185 $-nál kezdődtek és 1250 $-ig mentek el az árak, amibe egy második vagy harmadik trimeszteres magzatgyilkosság került. Az ár azon alapult, hogy hány hetes volt a terhesség. A tizenkét hetes és annál fiatalabb terhességeknél 185 $-ba, 13-14 hetesnél 250 $-ba és 14-15 hetesnél 375 $-ba került. Az 1250 $ volt a plafon - altatás, második vagy harmadik trimeszteres magzatgyilkosság. Az abortuszt szájon át törénő gyógyszerezéssel vagy, ha van elég pénze az embernek, altatással lehet elvégezni. Nincs ingyen!
K. EL SZOKTÁK UTASÍTANI AZ ABORTUSZKLINIKÁK AZOKAT A NŐKET, AKIK NEM TUDTÁK MEGFIZETNI A TELJES ÁRAT?
V. Amikor még az abortusziparban voltam, egy 18 éves nő jelentkezett abortuszra, de csak 50 $-ja volt. 18-19 hetes terhes volt, ami azt jelentette, hogy az abortusz teljes ára 450 $ lett volna. Sok abortuszklinikába elment Dallasban. Egyik klinika sem volt hajlandó ingyen elvégezni az abortuszt, így egy feketén dolgozó abortőrhöz ment, akit eltiltottak az abortuszok végzésétől; megölette magzatát, és ő is belehalt!
K. HOGYAN HIRDETTE KLINIKÁIT?
V. Mintegy 350000 $-t költöttünk évente a reklámra - 250000 $-t az arany oldalakban való hirdetésre, 50000 $-t az újságban való hirdetésre, és a maradékot közvetlenül postán kuponokkal. Piackutatást kell végezni, aztán ott hirdetni, ahol a fogyasztó látja is.
A hatékonyság ellenőrzésére kuponos módszert használtuk. Egy alkalommal olyan sok hozzáférhető kuponunk volt, hogy ha egy nő mindet behozta volna, nekünk kellett volna fizetni neki a magzatgyilkosságért! Ilyen nagy volt a propaganda!
K. MILYEN TIPUSÚ TANÁCSADÁST AJÁNLOTTAK FEL A KLINIKÁKON?
V. Azokon a klinikákon, amelyekben érintett voltam, semmilyen valóságos tanácsadást nem végeztünk. Csak azokra a kérdésekre válszoltunk, amelyeket a nő tett fel, és megpróbáltuk nem feszegetni a dolgokat. A magzatgyilkosság semmilyen alternatíváját nem fejtegettük, csak ha a nő azt erőltette. Minden nő két kérdést tesz fel. "Az egy kisbaba?" "Nem, az a fogamzás terméke (vérrög vagy szövetcsomó)." "Fájni fog?" "Nem, csak egy kicsit görcsölni fog." A legtöbb nőnek görcsölt már a hasa és túlélte, így azt gondolja, hogy a művelet nem lehet túl fájdalmas, jóllehet, egy magzatgyilkosság iszonyúan fájhat!
Viszont a tanácsadó megpróbálja kideríteni az okot, hogy az illető nő miért akarja a magzatát megöletni. Nem annyira azért, hogy segítsen, hanem inkább azért, hogy felhasználja a nő félelmét arra, hogy megerősítse az abortusz melletti döntését.
K. VOLT-E VALAMIFÉLE UTÓLAGOS TANÁCSADÁS?
V. Azt mondtuk nekik, hogy van, azonban alkalmaztunk néhány technikát a kórteremben, hogy elriasszuk őket minden további kontaktustól, kivéve, ha abortuszról lenne szó. Ezt mondtuk nekik: "Körülbelül hét-tíz nap múlva ön néhány napig depressziós lesz. Ne aggódjon miatta. Amikor egy nőnek gyermeke születik, néhány napra szülés utáni depresszióba esik. Ön is ezt fogja átélni. Csak arról van szó, hogy az ön teste rájön arra, hogy nem terhes és az ön hormonjai visszarendeződnek." Így amikor a nő elkezd foglalkozni a valósággal, hogy "Megöltem a gyermekem", azt gondolja, ez normális a hormonok működése miatt. Arra bátorítják őt, hogy nyomja el ezeket a természetes érzéseket.
Mégis, egyszer egy 13 éves lány jött be a kéthetes kontrollra. A kontroll igazából nem azért kell, hogy ellenőrizzük őket, mint inkább azért, hogy biztosak legyünk abban, hogy nem maradt meg a terhessége. Sokáig nem jött ki a szobából. Felvágta az ereket a csuklóján.
K. MILYEN MAGZATGYILKOSSÁGI MÓDSZERT HASZNÁLT AZ ÖN KLINIKÁJA?
V. Legnagyobb részt az abortuszipar abbahagyta a sóoldatos és a prosztaglandinos eljárásokat az élve születések nagy száma miatt. Az élve születés azt jelenti, hogy az embernek hagynia kell meghalni a babát, vagy valamilyen utálatos módon el kell intézni. A legtöbb második és harmadik trimeszteres magzatgyilkosságot végző abortőr a D&E (dilatation and evacuation - tágítás és kiürítés) módszert alkalmazza. Az abortőr egy nagy csipeszt használ, hogy szétzúzza a babát az anya méhében és darabokban eltávolítsa őt. Az élve születést és az anya szülési fájdalmait így el lehet kerülni. De ez egy borzalmas eljárás, amely során a babát össze kell újra rakni a méhen kívül, hogy biztos legyen benne az ember, hogy minden testrész el lett távolítva!
K. HOVÁ TETTÉK A MEGÖLT MAGZATOKAT?
V. A mi klinikáinkon a szemétledobóba dobtuk őket, ahol fel is lettek darabolva. A nagy teljesítményű típust használtuk. Néhány második és harmadik trimeszteres baba izomzata olyan erős, hogy a baba nem szakad szét, így őket szemetes tartályokba kellett rakni.
K. TUD-E NEM TERHES NŐKÖN VÉGZETT ABORTUSZOKRÓL?
V. Igen. Azok a nők, akik nem terhesek, vagy akiknek a tergességük túl előrehaladott állapotban van, beszélhetnek az orvoshoz az abortusz előtt. Ő ultrahangos vizsgálatot végez, amely során a méh tisztán látszik. A méh képe megmutatja, hogy van-e terhesség vagy sincs. Az ultrahangos képet kimerevítik és az orvos vagy a technikus megmutatja a méhet a nőnek. "Látja, terhes." Ez a nő, aki nem jártas a szonogramok leolvasásában, elfogadja a szakértő véleményét, és megveszi az abortuszt, amire nincs is szüksége!
K. HÁNY ÉVES VOLT A LEGFIATALABB LÁNY, AKI ABORTUSZRA JELENTKEZETT AZ ÖN KLINIKÁJÁN?
V. A legfiatalabb lány, akit valaha is láttam, tizenegy éves volt. A legfiatalabb, akiről hallottam, kilenc éves volt. Továbbá a körzetünkben az egyik kismama krízis - segélyközpont tanácsadásán jelentkezett egy tíz éves, aki végül egészséges babát szült.
K. MELYIK VOLT A TERHESSÉGNEK AZ A LEGKÉSŐBBI FÁZISA, AMELYBEN MÉG ELVÉGEZTÉK AZ ABORTUSZT?
V. A legnagyobb baba, akit valaha is meggyilkolva láttam, harminckét hetes volt.
K. AZ EMBEREK AZT HALLJÁK, HOGY A MAGZATGYILKOSSÁG VESZÉLYTELEN BEAVATKOZÁS. MILYEN SZÖVŐDMÉNYEKET LÁTOTT AZ ÖN KLINIKÁJÁN?
V. Egynapos tágításokat csináltunk, amiknél sokkal gyakoribbak a szövődmények. Több, mint 500 magzatgyilkosságot végeztünk havonta, amelyek során az 500-ból egy belehalt vagy örökre megcsonkították.
Gyakori szövődmény a méh átfúródása vagy szakadása. Ez sokszor a méh eltávolításával végződik. A doktor elvághatja vagy megsértheti a húgyvezetéket, ami utána sebészeti beavatkozást igényel. Egy ritkán nyilvánosságra kerülő szövődmény az, amikor a doktor átlyukasztja a méhet és a belet a hüvelyen keresztül kihúzza, ami a végbél mesterséges kivezetését teszi szükségessé. Ez néha rendbe jön, néha a betegnek élete végéig a mesterséges végbélkivezetéssel kell élnie.
K. HOGYAN AD SZÁMOT AZ ABORTUSZKLINIKA AZOKRÓL A HALÁLESETEKRŐL, AMELYEK AZ ABORTUSZOK SORÁN ELŐFORDULNAK?
V. Az abortuszklinika soha nem vállal felelősséget semmilyen komplikációért. Egyszerűen azt mondják, hogy nem az ő hibájuk volt. Ilyenkor nem a páciens a érdekes. A doktor védelme, a klinika és az ő hírnevének a megőrzése az érdekes.
Ennek szerves része, hogy az elhunyt családja ösztönösen el akarja tussolni az esetet. Ők saját bűntudatukkal és érzelmeikkel foglalkoznak és nem akarják, hogy a média is stressz helyzetbe hozza őket azzal, hogy feltárja az igazságot.
K. AZ ÖN KLINIKÁI OLYAN TIPIKUS KLINIKÁK VOLTAK, MINT A TÖBBI AZ ORSZÁGBAN?
V. Igen. A legtöbb klinika valamilyen hálózat része volt és ugyanolyan problémáik voltak. Barátaink lettek azok az emberek, akik ezeket a hálózatokat vezették és akiknek a tulajdonában álltak. Szorosan összekötődtünk, és minden ürügyet felhasználtunk, hogy találkozzunk, mert ugyanazokkal a problémákkal kellett megküzdenünk. Például nem beszélhetem meg akárkivel, hogy hogyan kell eltussolni egy halálesetet!
K. MIÉRT HAGYTA OTT AZ ABORTUSZIPART?
V. Egyértelműen vallásos megtérés volt. Ahogy utazom és beszélgetek magzatgyilkosságot elkövetett nőkkel, még egy olyan nővel sem találkoztam, aki lelkileg meggyógyult volna az abortusza után anélkül, hogy Urunk Jézus Krisztussal személyes kapcsolatba került volna.
Fájdalmas átmenet volt, de Isten olyan hihetetlenül jó embereket küldött nekem, akik mellém álltak és vezettek ezekben az években.
K. MI TÖRTÉNT A KLINIKÁKKAL?
V. Először eladtam őket; jóllehet a vevők csak keveset fizettek ki belőle. Pert indítottam. A bíróság tárgyalás előtt rendezte az ügyet, és a bevétel egy életvédő alapítányhoz ment, amely nem kívánt terhességet viselő nőket segít.
K. MILYEN TANÁCSOT ADNA EGY NŐNEK, AKI AZT FONTOLGATJA, HOGY ELVETETI A MAGZATÁT?
V. Először is segíteni kell neki, hogy megismerje azokat a változásokat, amelyek a testében végbemennek, hogy az alkalmazkodjon a terhességhez. Bátorítani kell arra, hogy a babáról valódi személyként gondolkodjon. Meg kell tőle kérdezni, hogy mit szeretne, milyen nemű legyen a gyermeke.
Meg kell találni a probléma okát. Általában csak egy dolog van terhessége folytatásának útjában. Leggyakrabban attól félnek, hogy fény derül szexuális életükre. Közbe kell lépnünk, hogy mellé álljunk, hogy segítsük őt, bármire is van szüksége. Olyan profinak kell lenni, amilyen profik az abortuszkereskedők, azzal a különbséggel, hogy az igazság a mi oldalunkon van.. Beszélni kell vele minden választási lehetőségéről.
Fordítás: Kolonits Klára - Szatmári Örs
Kutasi László
Rekviem
A rózsa vére porba hullt.
A csend némán vár, mozdulnia fáj.
Pillangó szárnya lebben, árnya
sápadtan táncol a haldokló éji kertben.
A csillagok büszke fénye mind
kihunyt,
a telihold titkon megbújik
sötét fátyla mögé.
Én, az ember, aki kevélyen
úrnak hitte magát a természeten,
lassan, alázattal ások egy sírt lelkem
védett szegletében.
Fejfát állítok, mi nem dől le soha,
meg nem született gyermekem
emlékét temetem oda.
E kert csak az enyém, feslő életem tépett szeglete,
meg nem élt álmok, vágyak titkos szigete.
A katolikus egyház lelkigyakorlatot szervez abortuszon átesett nők számára szeptember 24-27-ig egy hosszú hétvége keretében a Munkács melletti lelkigyakorlatos házban.
A jelentkezéseket teljes titokban tartjuk, az adatokat diszkréten kezeljük.
Nem katolikusokat, akár nem hívőket is szeretettel várunk, amennyiben nem zavarja őket egy katolikus szertartás. A helyek száma korlátozott, ezért a jelentkezési sorrend érvényes. A végső jelentkezési határidő szeptember 15.
Kérjük, hogy érintett családtagoknak, ismerősöknek is szóljanak.
Nagy szeretettel hívjuk és várjuk a fiatalokat és az időseket egyaránt!
Érdeklődni lehet a ktreer@freemail.hu e-mail címen
Üdv mindenkinek!
Íme az én történetem... nekem volt abortuszom 2,5 évvel ezelőtt. Nagyon szerencsétlen szituációban voltam akkor, munkám is alig volt, az apuka azonnal ezt "választotta", mindenki erre inspirált. Akkor és ott ez volt a logikus és reális döntés, ami lelkileg hetekre/hónapokra tönkretett. Azt azért hozzátenném, hogy már nem tini voltam ekkoriban sem, 28 évesen első terhességgel tapasztalhattam meg mindezeket.
Sosem voltam abortusz-párti, azt gondoltam,hogy velem ilyen nem történhet meg....és lám, sajnos részese lettem.
Megbántam, igen, sosem fogom elfelejteni, ez egy igazán érző és lelkis nő számára örökre ottmarad, és a kérdés is kicsit, hogy mi lett volna, ha...
Nincs szinte nap az életemben, azóta, amikor nem jutna eszembe valamiről, ne emlékeztetne a tettemre valami.
A lelkiismeret is furcsa dolog. A családi háttér miatt volt lelkiismeret furdalásom, főként, magam miatt nem, mert úgy éreztem, hogy én nem vagyok anyának való és nem tudnám megadni neki azt, amit szeretnék.
Hetekig magamon kívül voltam gyakorlatilag, mondjuk más oka is volt, de lelkileg nem tudtam elfogadni amit tettem,
hogy ezt én választottam szintén nehezen tudtam elfogadni. Az egész helyzet megalázó a kórházban, orvosnál is, ami
szintén nem javít a helyzeten....sőőőt.
Nos ezek után és ezen idő óta én végképpen nem szerettem volna babát, úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg és tényleg alkalmatlan vagyok. Eszerint is éltem az életemet, és mindent igyekeztem megtenni, hogy ne lehessen erre esélyem sem.
Ebből kifolyólag - ugyan igyekeztem, hogy ilyen ne fordulhasson elő mégegyszer - de ha mégis megadatna ismét az a csoda, hogy vhogy vmiért terhes leszek, akkor tudtam, hogy ezt soha többé nem fogom választani, biztosan megtartom a babát, mert ennél sokkal jobb nem lesz, ma már hátteret összehozni is életünk végéig tart, nagyjából.
Ha pedig szeretet van, akkor a többi is nagyjából megoldható.
Illetve most úgy gondolom,hogy ez nem véletlen, hogy annyira nem szerettem volna gyermeket, ezért mindent meg is tettem, és mégis megtörtént, ez nem lehet véletlen, ennek van valami oka.
Igyekszem elfogadni, hogy talán még én is lehetek anyuka, és lehet, hogy nem is vagyok olyan alkalmatlan.
Mindenesetre azt gondolom, hogy bármelyik választásról van szó, akár az abortusz, akár a baba mellett, mindegyik óriási felelősség, persze másért és máshogyan, de az! (már itt nem számítva azt a népcsoportot, aki ebből sportot űz)
Egyik döntés sem könnyű, az biztos, hogy az abortusznak sokkal több negatív lelki hatása lesz az elkövetkezendő életünkre, mint a babának.
Hát ez volt röviden az én történetem, remélem segített.
Ha kérdés van szívesen válaszolok!
Ludmilla
A magzatnak is van emlékezete
" Már a harminchetes magzat is legalább tíz percig emlékszik történtekre, derült ki holland kutatók tanulmányából. Ezek szerint az ember rövid távú memóriája már az anyaméhben kifejlődik. A keresztényeknek van igazuk, akik vallják, hogy a magzat is ember, másrészt pedig képesek imádkozni a méhen belül szerzett lelki sebek gyógyulásáért
Jan Nijhuis, a maastrichti egyetem kutatója és kollégái száz várandós nő magzatának emlékezőképességét vizsgálták meg. Ebben az úgynevezett habituáció segítette őket. Ez azt jelenti, hogy tovább tart, míg hozzászoknak a babák egy új ingerhez, mint egy régebbihez. A magzatok reakcióit ultrahang segítségével követték nyomon.
A kutatók 30-38 hetes magzatokat vizsgáltak. Eredményeik arra utalnak, hogy már a harminchetes magzatoknak is van rövid távú memóriájuk. Ha az első próbát követően tíz perccel újra szembesítették őket az ingerrel, jóval kevesebb időre volt szükségük, hogy hozzászokjanak. Így a harminchetes emberi magzat, úgy tűnik, legalább tíz percig emlékszik a vele történtekre. A harmincnégy hetesek pedig még négy hét elteltével is emlékeztek.
Az eredmények hasznosnak bizonyulhatnak. A magzat agyi fejlődésének jobb megértése segíthet a zavarok korai felismerésében - írják a kutatók a Child Development című folyóiratban. "
(MTI)
Ez egy nagyon érdekes részlet. Köszönöm. Az ilyen és ehhez hasonló történetek tanulságosak igy ha van hasonló szivesen olvasnék.
Szia Eaglet!
Örülök, hogy tetszett. Azért tettem fel ide a topikba, mert én akárhányszor olvasom, mindig megállít egy pillanatra. Olyan mély titkokat sejtet anya és magzata kapcsolatáról, amikről szerintem halvány fogalmunk sincsen. Ledönti azokat az elképzeléseket, hogy "ez az én hasam, az én életem, az én rendelkezésem", és kimondja: két főszereplője, mondhatnám így is: két szenvedő alanya van a történetnek, anya és magzata.
Én ezt a topikot a következő okokból nyitottam:
Lehetnek vívódó édesanyák, akik az abortuszt fontolgatják, olyan édesanyák, akik szeretnének majd az itt olvasható beszélgetésekből erőt meríteni a döntésükhöz. Lehetnek édesanyák, akik szeretnének megállni az abortusz küszöbén, de ehhez megerősítésre várnak.
Remélem, idetalálnak majd olyan édesanyák is, akik még időben elálltak az abortusztól, talán épp azért, mert valahol a neten kerestek megerősítést, és kaptak is. Bízom benne, hogy ezek az édesanyák elmondják majd itt a topikban a történetüket, hogy ily módon segítsenek másokon, és talán életeket mentenek ezzel.
És remélem, hogy idetalálnak olyan édesanyák is, akik az abortusz mellett döntöttek, de később megbánták a döntésüket. Nagy szükségük van arra, hogy a sebeikkel megértő emberekre találjanak. Remélem, ez itt egy ilyen topik lesz.
És jöhetnek férfiak is, ahogyan te is jöttél, mert az abortuszkérdés nem egy női kérdés.
Az abortuszról, tudom, nagyon nehéz kellő mértékletességgel beszélni. Általában két összebékíthetetlen pártra szakadnak a beszélgető felek, az ellenzőkre és az abortusz mellett érvelőkre. Én nem egy érvelős-ellenérvelős, vitatkozós, acsarkodó topikot szeretnék. Sokkal inkább egy olyan topikot, ahol bárki leírhatja, amit érez, anélkül, hogy megkérdőjelezné a másik ember érzelmeit.
Nagyon hasznos lehet a különféle életszemléletű emberek megértésére törekvés, én ennek a híve vagyok.
Hogy olvasnivalót is hozzak, itt egy link:
http://www.communio.hu/meh/abkock.htm
Felleg