Emlékfal - Végh Krisztina 1967-2009

A fájdalom amit érzek elmondhatatlan .Soha az életemben ennél nyíltszívűbb lányt nem ismertem és talán nem is fogok soha megismerni.Mennyi minden maradt még amit nem tudtunk megbeszélni , mert Kriszti "csak " adott mikor bajban voltam .Gondoltam van még időm viszonozni azt a sok szeretetett Krisztinek , de belátom soha nem szabad várni , mert a baj az mindig alattomosan jön és mire feleszmélünk addigra az aki mellettünk van mára már messzire jár .Egy röpke pillanatnak tünt , pedig tizennégy év volt csupán ....igen nagyon hamar elrepültek az évek .Egy nap volt a sok közül , de Kriszti nagyon fáradt volt , orvost hívtunk és innét a történések felgyorsultak .Mire feleszméltünk Kriszti már nem volt a régi mert lesoványodva harcolt a fránya betegséggel .Mindannyian bíztunk , de Kriszti mégis jobban biztatott bennünket ,hogy meggyógyul .Fiatalon , tele tervekkel , sok barátokkal mi másra lehet gondolni .Az utolsó tizennyolc órát bent töltöttem Krisztivel a kórházban . Az ápoló nem akarta , de én úgy éreztem ,hogy nem tudnék nélküle lenni az utolsó perceiben .Hajnal lehetett mikor arcát az én arcomhoz szorította ......soha ilyen nyugodságot nem éreztem .Szótlanul igy bíztatott,hogy ne adjam fel ha Ő nem lesz ....mert csak folytassam tovább...és Ő ugyis vigyázz rám .....Reggel még széttárta a karját , hogy átölelhessem.....igy búcsúzott el tőlem .... Sok mindent szeretnék még mondani Krisztinek , de most csak a mécses lángja mellett , "Őrá "gondolva teszem .
Kriszti nagyon hiányzol!!!! és remélem és bízom , hogy találkozunk egyszer. puszi :kálmi