tenkisti@citromail.hu

Az én történetem már 7 éves de a mai napig nehezen dolgozom föl.
1988-ban "diszidáltam" Erdélyből.A szüleim otthon maradtak.Én új életet kezdtem.Hmar megismerkedtem a párommal.1989-ben úgy vettem el feleségül,hogy 6 cm-es agydaganata volt.A műtét jól sikerült hála ajó orvosi csoportnak.
2 évig nem mehettem a szülőföldemre!!!!
1991-ben megszületett a kicsi fiúnk.Mindenki csodájára járt,hogy ilyen műtét után vállalta a párom a gyermek áldást.
Sajnos 1994-ben Erdélyben meghalt az édesanyám.Borzasztó időszak volt.Lelkiismeret furdalaásom volt,hogy nem mentem sürübben HAZA.Édesapám egyedül maradt.
A jó Isten kárpotolt szomorúságom miatt és 1996-ban megszületett második kisfiúnk is.Az orvosok csak nézték a páromat,hogy milyen merész mert bizony voltak ám epilespsziás rohamok.
A boldogságunk 2000-ig tartott mikor kiderült:a daganat visszanőtt.2001-januárban műtét.Sikerült de csak egy évig.Újra visszanőtt aza fránya daganat.
Harmadjára csak speciálim műtét van -IZOTÓP beültetés az agyba.Siker.A műtét útán3 hétre a párom már háztartási munkát végzett.Isten jó és segit.
2002 június 22-én telefonon felhívott a bátyám Erdélyből,hogy édesapánkat-80 éves-agyonverték a saját szobájában.(Azóta sincs meg a gyilkos,gyilkosok).Sokkot kaptam.Temetés erdélyben a párom nélkül mert sajnos romlott az állapota.Kezdett lebénulni és atüdeje sem volt a legjobb.Többször volt légmelle nevű betegsége.Borzalmas fulladási rohamok.
2002 szept.30-án a Korányi korházban kétoldali légmellben elhúnyt.100 nap alatt elvesztettem a páromat és édesapámat.
Ott maradtam két kisfiúval,6 illetve 11 évesek voltak.
Azóta sok mindent történt de a mai napig nem tudtam feldolgozni a történteket.A fiúk nevelése tart életben.Köszönöm a jó ISTENNEK.