A szilveszter másnak is nehéz

Csak kíváncsiságból kicsit körülnéztem a neten, hogy vajon ki milyen szilveszterre készül. Sok embernek okoz gondot, hogy mit is csináljon, amikor boldognak kéne lennie, de nem az. Az alábbiakban egy magányos kismama keserveit olvashatjátok, hogy eszetekbe jusson, azoknak is nehéz lehet, akik nem gyászolnak. 

22 éves fiatal anyuka vagyok, most derült ki, hogy idén szilveszterkor itthon leszek, és tök egyedül. Mármint a 2 éves fiammal persze, nade ő 8-9 körül úgyis kidől. Tavaly, amikor egy éves volt, elmentem a barátaimmal este, előtte meg a szüleimnél voltunk, az előtt meg mindig mentem valahová. Sosem voltam még egyedül szilveszterkor, kicsit tartok tőle, hogy milyen lesz, nem fog nagyon nyomasztani, hogy ilyenkor tényleg MINDENKI társaságban van, csak én nem? Itt fog az egész környék rajcsúrozni a téren, én meg tartok tőle, hogy tök feszült leszek ettől. Van valakinek valami jó ötlete egy ilyen magányos szilveszterre?

Én a helyedben tudod mit csinálnék?
Lefektetném a fiamat 9 fele, és lefeküdnék az egyik kényelmes ágyra, egyedül szépen csendben (esetleg halk zene mellett) átgondolnám az elmúlt évemet. Hogy milyen volt, milyen jó ill. rossz dolgok történtek, hol követtem el hibát, hogyan lehetne ezt jövőre másképp csinálni. Érzek-e magamban elég erőt, hogy máshogy csináljam? stb. Jó, bulizni biztos sokkal szórakoztatóbb, de ez nagyon hasznos, és sok mindenre rájöhetsz. Szerintem mindenkire ráférne évente egy ilyen este!

Én most szilveszterkor szépségestét tartottam. Én sem nagyon járok bulizni, mert nincs kivel :S
Beültem egy kád forró vízbe, újságot olvastam, közben pakolást tettem az arcomra, dekoltázsra, hajra, megmostam, éjfélkor hazanézett anyum a szomszédból, felhívtam apukámat és barátnőjét, tesómat.
Aztán lefeküdtem.

Én évek óta egyedül szilveszterezek, eddig mindig túléltem. Ugyanolyan nap, mint a többi.

Nekem van férjem, mégsem bulizunk szilveszterkor. Ez csak valami belénk nevelődött görcs, hogy ilyenkor kötelező bulizni, aki nem teszi, az magányos, számkivetett, stb. Egy nagy frászt! Mi napközben már elejtünk néhány poént arról, hogy megint elment egy év, este szépen megvacsorázunk (azért a menünk mindig szilveszteri: virsli, majonézes kukorica- és franciasaláta, kaszinótojás. Vacsi után koccintunk egy gyerekpezsgővel, aztán a gyereket letesszük aludni, 8 körül ahogy mindig. Mi kicsit nézzük a tévét, beszélgetünk, férjem felhívja az anyukáját, testvéreit (nekem már sajnos nincs kit hívnom), aztán 10 körül mi is lefekszünk.
Próbálj nem ilyen görcsösen gondolni a szilveszterre! Különösen ne túráztasd magadat már októberben ezen a témán! Ebből lesz a jó kis depresszió! Ha úgy gondolod, nem akarsz egyedül lenni, hívj meg magadhoz egy-két békésebb, nem harsány barátot (a gyerkőcnek mégiscsak aludnia kell) és bulizzatok együtt! Nem kell sok minden: főzöl virslit, veszel hozzá mustárt, 1 doboz kukoricát összeborítasz egy kis flakonos majonézzel, kenyér, sós rágcsa, ásványvíz, rostos, egy-két szénsavas üdítő, pezsgő, de mondhatod azt is, hogy az italokat a meghívottak hozzák. Jó mulatást!

A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat! Hát igen, tudom, hogy még korai ezen gondolkodni, csak anyukám tegnap mondta, hogy elutazik szilveszterkor, így sem át nem mehetünk hozzá, sem a fiamra nem tud vigyázni. Én meg őszintén szólva egy kissé társfüggő vagyok, ha ez a helyes kifejezés. Már most rossz arra gondolnom, hogy ez az a nap, amikor minden barátom és ismerősöm együtt van, csak én leszek egyedül. Ja, és nincs párom, talán ezért van nálam ez a társfüggőség. Ha lenne párom, nem zavarna az egész, de így... Hiszen nekem az is elég lenne, ha legalább egy barátnőm átjönne este, meginnánk egy üveg pezsgőt, ennénk pár virslit és néznénk valami vicces műsort a tévében, közben meg dumálgatnánk. Szóval nem konkrétan a buli hiánya az, ami aggaszt. Csak az egyedüllét. Gondoltam rá, hogy áthívok egy vagy több embert, csak már mindenki konkrét programmal rendelkezik szilveszterre.
Amúgy mondom, nem a szilveszteri bulit sajnálom, eddig az összes, amin voltam, gyakorlatilag katasztrofális volt, pont azért, mert mindenki annyira rajta volt, hogy bulizni KELL, hogy nem is lett jó. Ez inkább csak olyan megszokás volt nekem, meg inkább elmentem, minthogy egyedül legyek és hallgassam, hogy a szomszédaim buliznak. Tudom, hogy ez nem egy óriási probléma, csak egyszerűen ráparáztam. Aki egyik szilveszterkor sem ment sehová, annak biztos megszokott, de én még sose voltam egyedül ezen a napon, és most félek tőle, hogy milyen lesz. Egy sima estén is természetesen egyedül vagyok, azzal semmi bajom, csak hát most ott lesz a tudat, hogy minden barátom együtt van, csak én vagyok kirekesztve. És mondom, nem az a baj, hogy nem vagyok OTT a buliban, hanem hogy ők nem lesznek velem. Fiatalok ők is, nem akarom rájuk kényszeríteni, hogy itt üljenek velem a lakásban, de ha legalább valaki velem lenne...