Egyrészt a fizikai aktivitás önmagában örömérzést vált ki, és ha valaki komolyabb erőfeszítésekre is hajlandó, még az a bizonyos boldogsághormon, az endorfin is felszabadul. Másrészt a gyász a szívinfarktus komoly rizikófaktora. Ha valaki úgy dönt, hogy tovább szeretne élni, mindenképpen válasszon valamilyen sportot.
Közismert, hogy a mozgás sok mindenre gyógyír, de hogy a gyászban fokozottan hasznos, azt kevesen tudják. Ennek több oka van. Egyrészt mozogni jó, a fizikai aktivitás önmagában örömérzést vált ki. Ha valaki komolyabb erőfeszítésekre is hajlandó, még az a bizonyos boldogsághormon, az endorfin is felszabadul, és ez komolyan segíthet abban, hogy újraértelmezzük az életünket. A test és lélek egységét, kölcsönhatását már az ókorban is ismerték, de ma már a tudomány is bebizonyította, hogy nemcsak a psziché befolyásolja a testet, fordítva is így van. Ha tehát a szomorú ember leesett vállal, lehajtott fejjel maga elé meredve halad az utcán, még szomorúbb lesz. Ám ha igyekszik egyenes háttal felemelt fejjel menni, egy idő után a testtartása hat a hangulatára is, és kicsit valóban javul a kedve is.
A fizikai aktivitás másik nagy előnye az egészségvédő szerep. A gyászolók az átlagosnál jobban ki vannak téve az infarktusnak, közöttük sokan, fiatalok is magas vérnyomásban szenvednek, azon egyszerű oknál fogva, amit a magyar nyelv úgy fejez ki, hogy „megszakad a szíve bánatában”. Ezt ma már orvosi statisztikák is alátámasztják, a gyász komoly rizikófaktor. Ha valaki úgy dönt, hogy tovább szeretne élni, mindenképpen válasszon valamilyen sportot.
Hogy mi legyen ez, természetesen egyéni döntés, melyet részben a fizikai, részben az anyagi lehetőségek határoznak meg. Nézzünk néhány olcsó ötletet. Sportszervezők szájából közhelyszerűen hangzik el, hogy futni mindenhol lehet. Ez igaz, és ha valaki szeret futni, ez tényleg a legjobb megoldás. De sokan nem szeretnek vagy nem is tudnak. Ők pl. intenzíven sétálhatnak, ami szintén nagyon hasznos. És mivel napi egy órát sétálni csak úgy bele a világba kicsit furcsa lehet, érdemes egy kutyus beszerzésén is elgondolkodni, különösen, ha valaki magányos. A kutyus jó kedvű, kedves, aranyos, imádattal csüng a gazdáján és rengeteg tennivaló van vele, ráadásul kötelező sétáltatni (legalábbis, ha valaki jó gazda akar lenni), tehát nem lehet ellustálkodni a testmozgást.
Szintén az olcsó megoldások közé tartozik a biciklizés. Biciklizni is jó, nem korfüggő, idősebb emberek is gyakran kerékpároznak, és muszáj a fent említett hangulatjavító tartásban haladni, tehát felemelt fejjel. Kerékpározni gyakran tudnak azok is, akiknek a járás nehezére esik, mert vagy túlsúlyosak, vagy fáj a lábuk. Lehet gyakorolni egyedül vagy társaságban. A kerékpározás kiválóan alkalmas arra, hogy közben fülhallgatón zenét, rádiót vagy hangos könyvet hallgassaon az ember, de van, aki nyelvtanulásra használja így fel az időt. Mások pedig egyszerűen tekernek, és nem unatkoznak közben, hanem élvezik a tájat. A kerékpározás divat is lett, ezért, ha valaki inkább több emberrel túrázni szeretne, könnyen találhat társakat. Ráadásul komoly túrákat is szerveznek, ez ma már az idegenforgalom egyik ága.
Túrázni is nagyon jó, ha valaki szereti a gyaloglást. Előnye, hogy komoly erőfeszítés egy teljesítménytúra, ráadásul nem kell hozzá különösebb eszköz, tehát ha valaki a tizedik emeleti lakásában nem képes tárolni és lehordani a biciklit, túrázni akkor is tud. Ma reneszánszát éli a gyalogtúra, számos baráti társaság, egyesület, és szövetség szervez ilyesmit. Rengeteg útvonal közül lehet választani, az egészen olcsóktól kezdve a drága, külföldi hegymászásokig. Előnye az is, hogy társas tevékenység, új barátokra lehet szert tenni, egyedül elég kevesen vágnak neki az erdőnek.
Drágább megoldás a torna vagy konditerem, de ennek is számtalan előnye van. Leginkább az, hogy ha már elmegy az ember, nem hagyja abba, a meghatározott kezdési idő strukturálja a napot és társaságban, emberek között van a gyászoló, akik egy kicsit elterelik a figyelmét. Ugyanilyen jó választás a jóga vagy a nőknek a sprituális táncok is.
És természetesen vannak azok a sportok, melyeket valaki eddig is űzött, csak a gyászban esetleg intenzívebben teszi, mint korábban. Ilyen lehet a síelés, az úszás vagy bármi egyéb. A lényeg, hogy aki tud, kezdjen el mozogni. Ha valahová eljár a gyászoló, a mozgás mellé még társaságot is kap, de ha jobban kedveli a magányos testedzést, az is ugyanolyan hasznos.
|
hospice- és gyásztanácsadó
|
református lelkész
|
|
pszichológus
|
gyásztanácsadó
|
|
pszichológus
|
római katolikus szerzetes nővér
|