Mikor kell elmenni pszichológushoz?

Ha a halálesetet követően a gyászoló három hónapnál hosszabb ideig altatókat, nyugtatókat szed, ha a feszültségeit, szomorúságát egyre inkább alkohollal próbálja oldani, ha öngyilkossági szándéka van, ha pánikbetegség vagy hypochondria alakul ki nála, indokolt, hogy szakemberhez forduljon.

Egy évig teljesen normálisnak tekinthető mindenféle lelki zavar, ami nem azt jelenti, hogy a gyászév elteltével minden úgy folytatódik, mint régen. Annyit azonban már szoktak érezni egy év múltával a gyászolók, hogy képesek lesznek tovább élni, a kapcsolataik helyrerázódnak, barátokra, ismerősökre találnak, tehát valamilyen új, az elhunyt nélküli életük kezd kialakulni.

Önmagában tehát azért, mert valaki boldogtalan, levert, és már eltelt a gyászév, nem kell pszichológushoz fordulnia. Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha:
– A gyászoló emberi kapcsolataiban problémák jelentkeznek, akár úgy, hogy visszahúzódik, elmagányosodik, akár fordítva, ha mindenkinek folyton az elhunytról beszél és folyamatosan lefáraszt mindenkit maga körül, akkor gyanús, hogy rosszul feldolgozott, elakadt gyászfolyamatról van szó.
– A depresszió bizonyos foka természetes, és nem is kell depressziónak nevezni. Mikor lenne bánatos, szomorú, elkeseredett az ember, ha nem a gyászban? De itt is van egy határ, amit a környezet általában érzékel. A túlzott mélabú figyelmeztető jel, tehát ha a gyászoló nem kel fel, nem tartja rendben magát és környezetét, érdektelenné válik és csak befelé fordul, akkor szakemberre van szüksége.
– Vannak olyan emberek, akik betegségeket produkálnak, állandóan változó és nehezen gyógyuló testi tünetek törnek rájuk. A fájdalomszindróma is ide tartozik, aztán ha kiderül az egyik betegségről, hogy nincs is, jön egy másik. Ilyenkor a testünk beszél, ő mondja el, hogy nem vagyunk jól.
– Ha a gyászoló akár a temetővel, akár az eltávozott tárgyaival sajátos kapcsolatba kerül, akkor is gyanús, hogy elakadt a gyászfolyamat. Ha pl. az özvegy elhunyt párja összes tárgyát összerendezi és beteszi középre a hamvakat tartalmazó urnát, amolyan házi múzeumot-mauzóleumot alakít ki, amit mindenkinek meg kell néznie, elég biztosan mondhatjuk, hogy komoly bajban van a gyászával. Ha pedig egy nagypapa csak azt a programot tudja az unokáival elképzelni, hogy a nagymamát meglátogatják a temetőben, akkor gyanús, hogy a nagypapának van dolga a gyásszal.

Pszichológust igénybe venni nem a gyengeség jele. A szakember segít abban, hogy egy problémát kívülről lássunk, a gyászoló külső tükörben pillanthatja meg önmagát. Ha úgy dönt, hogy nem akar itt megrekedni, hanem tovább szeretne haladni a gyászfolyamatban, ebben is segítséget kap. A fel nem dolgozott gyászt, önmarcangolást, lelkifurdalást, bánatot és az összes, a gyásszal járó zavaros érzelmet egy jó szakember segíthet feldolgozni, ami persze nem azt jelenti, hogy a fájdalmas gyászmunkát másra lehetne testálni. De azt el lehet érni, hogy nagyjából 10 találkozás után a gyászoló ismét szabad levegőhöz jusson. Legtöbbször az a gond, hogy az emberek meg vannak arról győződve, hogy a gyászuk hatalmas, és nem veszik észre, hogy patológiássá vált.