Ki tehet a fiam haláláról?

Anya vagyok. Testem minden milimetere ma is sajog a fajdalmas hianytol. Lelkem szetszaggatott allapotat soha senki nem tudja osszefoltozni. Stabilitasom, eletkedvem, jovobeni terveim elhagytak azon a napon....1994 augusztus 7-en . telefonhivasra rohantam a korhazba. Fiam, az en draga nagyfiam , aki eppen csak elhagyta a 24-ik eletevet haldoklik.

Hirtelen es varatlan rosszullete megsokkolt mindenkit, de mindenki remenykedett a csaladban, a barati korben. En adtam fel a remenyt abban a percben, amikor meglattam fiamat a korhazi agyon. Nehany rosszulletre panaszkodott korabban, ezert szabadidonk nagyreszet korhazakban toltottuk. Vizsgalatok, kiserletek, de semmi koros dolgot nem talaltak a gyermekemnel. Az egyetlen epilepsyara utalo tunetet ,egy naponta ketszer beszedendo gyogyszerrel kezeltek. Fiam katona lett, leszerelt, remek szakacskent vegzett az iskolaban es kulfoldon kapott allast. Hogy hazacsalogassam, epitettem egy ettermet, melyet kizarolagosan az o iranyitasa alatt szerettem volna uzemeltetni...sajnos nem igy tortent. Fiam hazajott kulfoldrol, atvette a csillogoan elegans ettermet es harom honap mulva halott volt. Egyszeruen rosszul lett munkabol hazafele az utcan. Mentoket hivtak, bevittek a korhazba, de miutan semmi KOMOLY betegseget nem talaltak nala, hazakuldtek. Gyermekem 2 nap mulva otthonaban lett ujra rosszul. Agyban, alvas kozben. Oriasi szerencsemre a szomszedasszony bejaratos volt hozza, megtalalta, mentot hivott.....Miutan a mentosok kiertek a lakasra es lattak a szerdejesse valt, lila szinben , oxigenhianyban kuzkodo fiatalembert, nem akartak korhazba vinni, mondvan, ket napja mar ott volt, nincs miert bevinni. Szomszedasszonyom sajat penzebol dugott a mentoorvos zsebebe ,konyorogve, hogy vigyek el, mert meghal a fiatalember. Fel oras konyorgesre-mikozben ra sem neztek a fiamra-meltoztattak egy toloszeket bevinni a lakasba, arra rakotozni a fiamat es bevinni a korhazba...... Oriasi mulasztast kovettek el, melyert a fiam 24 evesen az ELETEVEL FIZETETT. Ma mar nem keresem azokat a mentosoket, hiszen kutya a kutyat nem nagyon bantja. Miutan bekerult a gyermekem a korhazba, azonnal intenziv osztalyra kerult, maximalis ellatassal...de mar nem volt kin segiteni. Ha a mentosok AZONNAL az elesztesehez kezdenek, hiszen komaban vol ! ha valamilyen csengo megszolalt volna a fejukben, hogy ez a fiu, meg igazan nem is ferfi.... az elete alig indult el...segiteni kellene mindenaron !!!! Nem tettek.Soha nem tudom meg az okot miert. Talan mert augusztusban hoseg volt, nehez lett volna 2 emeleten at cipelni egy beteget, talan faradtak voltak egy hosszu ejszaka utan reggel 8 orakor...?

Nem tudom. A fiam soha nem ivott, soha nem drogozott, a cigivel is nagyon ovatosan bant... tehat az kizarta a rosszulletet.Halala utan tudtam meg, hogy a szive nagyon gyenge volt. Mindent csak HALALA UTAN.... Siratom es varom, ma is. Ma mar messze vagyok szulohazamtol, nem tudok naponta a temetobe menni, hogy kibeszelgessem magam vele...csak ulok a vilag masik oldalan es probalom a lehetetlent:: eletben maradni azzal a tudattal, hogy nem voltam ott akkor, amikor a legnagyobb szukseg lett volna ram. Csak egy orat kestem... Fellehet-e dolgozni ??? En megprobaltam...nem megy. Minden percemben itt van, velem van , talan meg azert elek ?!

Szarnyaira bocsatottam mindharom gyermekem. Ketto magasba roppent...egy soha nem tudott kirepulni. Velem marad amig le nem zarom a szemem orokke. Nem tudok szabadulni az emlekkepektol, nem tudom hogyan engedjem el? Az agyam engedne, a szivem tiltakozik ellene. Tehat marad.