A karácsony sosem lesz a régi…

A legszebb, addig mindig örömmel várt, legmelegebb ünnep gyakran válik rémisztő fenyegetéssé a gyászolók számára. Ha egy olyan ember hiányzik az asztal mellől és a karácsony bensőséges hangulatából, akivel mindig együtt ültünk szentestén, ez olyan helyzet, aminek nincs jó megoldása. Van rossz és kevésbé rossz, jó nincs.

Mivel alapvetően kétségbeejtő tragédiát él át a gyászoló (különösen, ha a veszteség nem régen érte), a karácsony pedig lényegét tekintve mégis csak az örömről szól, nem árt, ha tudatosítjuk, hogy sajnos néhány évig gyermekkorunk szeretett karácsonyi hangulatát nem tudjuk visszahozni, most a túlélés a feladat. Két célravezető lehetőség közül választhatsz, ha viszonylag normálisan szeretnél kikerülni az ünnepkörből. Az egyik, hogy nem maradsz egyedül, a másik, hogy szintén nem maradsz egyedül, de még menekülőre is fogod, elutazol valahová.

Ha van családod…
Ha a párod hagyott el, és vannak gyerekeid, tölts velük minél több időt karácsonykor. Ne feledd, hogy őket is veszteség érte, és nyilván nagyon aggódnak miattad, Téged is féltenek. Ha megoldható, ne sírj nagyon-nagyon sokat előttük, viszont beszélgessetek az eltávozottról. Nem csak érdemes, de gyakran muszáj is átszervezni a karácsonyi készülődést, átalakítani az évek során kialakult szokásokat. Beszéljétek meg a családdal, ha pl. eddig az elhunyt állította és díszítette a fát, akkor idén ki veszi át ezt a feladatot? Esetleg közösen csináljátok? Ha még tavaly is azóta elhunyt édesanyád főzött, akkor nyilván át kell gondolni, hogy idén ki lesz a háziasszony.
Új időszámítás következik, ezért új családi tradíciókat kell kialakítani. Mindenki jobban jár, ha ezt megtervezi, nem véletlenszerűen alakulnak ki. Át kell azt is gondolni, hogy a karácsonyi ünnepkörbe beépüljön-e, és ha igen, hogyan az emlékezés. Van, ahol közösen kimennek a temetőbe, más családban inkább otthon emlékeznek. Az emlékezés akkor igazán jó, ha nem csak a tragédiát idézi, hanem az élet apró, humoros, kedves pillanatait is. Régen szokás volt egy terítéket kitenni az asztalra az eltávozottnak. Ezt egy barátnőm, aki négy gyerekkel maradt özvegyen kipróbálta, és arról számolt be, hogy szörnyű volt. Ettől függetlenül lehet, hogy másoknak használ a jelenlét felidézésében.

Ha magányos vagy…
Ha egyedül maradtál és most már végképp nincs kivel töltened a karácsonyt, akkor különösen gondosan kell tervezned. Jó megoldás, és sok egyedülálló ember választja, hogy elutazik valahová. Érdemes körülnézni, hogy milyen néhány napos, karácsony környéki utakat szerveznek (nincs túl nagy választék általában), és befizetni egyre. Még jobb, ha valakivel együtt utazol, egy baráttal, barátnővel, távoli rokonnal, aki szintén magányos. Az egyedüllét legnagyobb veszélye, hogy belesüpped az ember mint egy lápba, egyre gátlásosabbá válik, egyre kevésbé mer mások felé fordulni. Aki magára marad, sokszor észre sem veszi, hogy dohogó, morgó medvévé változott, és a szokások rabja lett.
Mindenképpen arra kell törekedni, hogy ne maradj egyedül éppen karácsonykor. Ilyenkor nagyon fájó gyerekeket, nevető családokat látni, és biztosan nem jut eszedbe, hogy ez csupán máz, igazából mások sem feltétlenül boldogok. A reklámok tökéletes világa mögött jól tudjuk, hogy rengeteg a szétesett család és a boldogtalan, felnőtteknek kiszolgáltatott gyerek. És persze ugyanilyen sok a szerencsétlen felnőtt is.
Nézz körül és gondolkozz el, hogy kit hívhatnál meg. Biztosan akad szintén magányos barátod vagy barátnőd, aki esetleg ugyanúgy szorong az ünneptől és ugyanúgy nem meri fölvenni a telefont. Hívj fel mindenkit aki eszedbe jut, és ne félj, ne szégyenkezz, vállald el, hogy tartasz az ünnepektől. Egészen biztos, hogy ha legalább 5 embert megkeresel, valamilyen módon megoldódik a helyzeted.
Az is egy lehetőség, ha Te segítesz másoknak, mert most éppen az életed olyan szakaszában vagy, hogy ráérsz ezt megtenni. Elképzelhető, hogy a közvetlen környezetedben is akad segítségre szoruló ember, ám ha mégsem, keresd fel az egyházakat, jótékonysági egyesületeket, és valamilyen, Neked is megfelelő lehetőséget fogsz találni. A segítség egyébként nem önfeláldozás, olyasmit érdemes elvállalni, amit szeretsz. Ha főzni tudsz, tedd azt, vendégelj meg másokat, ha jól kártyázol, tanítsd ezt meg mindenkinek és ha ügyes kezed van, kézműveskedj.

Mit NE tegyél…
A gyász az egyik legmeghatározóbb élmény az emberek életében. Viszont nem mindenki gyászol. Érdemes arra odafigyelni, hogy ne terheljük túl a családunkat a bánatunkkal, hátha nekik másról is szólhat a karácsony. Ha a szülő vagy a nagymama lépten-nyomon sírva fakad, kétségbeesést és szemrehányást áraszt és csak a temetőben érzi jól magát, a családtagok előbb-utóbb elmenekülnek a közeléből. Aki pedig nem teheti (mert mondjuk gyerek), az megnyomorodik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gyászolhatsz, de vedd tudomásul, hogy másoknak is ugyanolyan jogaik vannak, mint Neked, és a környezetednek nem kötelessége téged istápolni. Ha megteszik, köszönet érte, de nem várhatod ezt el. Próbálj meg odafigyelni másokra, ne ülj rá a többiekre, cserében ők is jobban Rád figyelnek majd.
Muszáj szót ejteni a fel nem dolgozott gyász veszélyeiről is. Ha egy rég elhunyt szeretted folyton bekopog az életedbe és nem tudsz nélküle élni, akkor valószínűleg ilyen helyzetben vagy. Foglalkozz vele, menj el szakemberhez, mert nemcsak magadnak ártasz, gyermekeidet is könnyen tönkreteheti a Te gyászod. Képzeld el, milyen lehet, ha egy gyerek egy olyan testvér vagy nagymama árnyékában nő fel, akit esetleg sosem ismert, viszont karácsonykor szomorúság és halálhangulat uralkodik a vacsoraasztal körül, mert a szülei nem tudnak új életet kezdeni. Ez nagy tragédia, viszont ha évekig nem oldódott meg magától, már nem is fog, szakember segítségét kell kérni.