Halálos és fájdalmas betegségek: véget vetni

Az öngyilkossági kockázat növekszik fájdalmas és krónikus betegségek esetén! Leggyakrabban az epilepsziások, súlyos gerinc- és agysérültek, rákosok, továbbá krónikus betegek – akik fájdalmas és kínzó hétköznapokat élnek – látják megoldásnak az öngyilkosságot.

Epilepszia
Megnövekedett ingerlékenység, agresszió és krónikus cselekvés-képtelenség – ez az, ami megfigyelhető epilepsziában szenvedő egyéneknél, és valószínűleg okai az öngyilkosságok növekvő számának. Az alkohol- és a droghasználat ehhez hozzájárul.
Gerinc vagy fejsérülés és agyvérzés
Minél súlyosabbak a sérülések, annál nagyobb az öngyilkosság kockázata.
Rák
Vannak olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy végzetes betegségek / pld. a rák / összekapcsolhatók a növekvő öngyilkossági arányokkal. Az öngyilkosság kockázata nagyobb a következő egyénekben:
• Férfiak
• Betegek a diagnózis után nem sokkal (öt éven belül)
• Azok a betegek, akik kemoterápiát kapnak
AIDS
A stigma, a szegényes diagnózis és a betegség természete növeli az öngyilkosság kockázatát a HIV-fertőzött embereknél. Ha a diagnózis időpontjában az egyén nem kap utólagos pszichológiai tanácsadást, az öngyilkosság kockázata magas.
Krónikus betegségek
A következő krónikus orvosi esetek összefügghetnek a növekvő öngyilkossági kockázattal:
• Cukorbetegség
• Sclerosis multiplex
• Krónikus vese, máj és egyéb gasztrointesztinális problémák
• Kardiovaszkuláris és neurovaszkuláris betegségek
• Szexuális problémák
Azok, akiknek nehézségei vannak a járásban, a látásban és a hallásban szintén kockázati tényezőt jelentenek.