Gyermekeim

Most szept.11-én lenne a legidősebb fiam 13 éves. Az öccse most kezdte el a sulit és én néha csak nézem őt és látom benne a bátyját. Ő is ilyen kitartó, értelmes,kedves emberke lett volna? Biztos,hisz nem is lehetne más,mint tökéletes. A kisfiamnak két hetet adtak itt a földön az égiek, de ez elég volt ahhoz, hogy befolyással legyen az életünkre.

Megtanított feltétel nélkül szeretni,akkor is ha nincs fizikailag jelen az illető. Megtanított a türelemre,hisz 6 évet kellett várnunk a testvérére. Megtanított arra, hogy értékeljük a jelent, ne hagyjuk a pillanatokat a semmibe veszni hiábavalóságokkal. 20 éves voltam mikor ő 2 hónappal korábban a világra jött. Sok mindent máshogy csinálnék az életemben, de azt hogy ő velem volt még ha csak egy picike időre is,nem adnám semmiért. Hisz ő az én kisfiam. Mindig ott van az életünkben,hétköznapjainkban. Az,hogy most jó anya és feleség vagyok,neki köszönhetem. A gondtalan életből az ő tragédiája talán kegyetlenül kirántott,de fele ilyen ember sem lennék nélküle. Az empátiát, törődést,odafigyelést mind tőle kaptam. Ez volt kis élete ajándéka. Ő ennyit adhatott,de nem is kell ennél több. Soha nem tudom meghálálni neki, talán csak azzal,hogy az öccse mindent tud a testvéréről és ő is ugyanúgy szereti mint mi. Soha nem felejtünk, míg mi élünk,te sem mész el!