A gyerek örökségét jobban védi az állam, mint a szülő?

Nemcsak Magyarországon bizalmatlan a törvényhozás a szülőkkel, a legtöbb országban törvény védi a kiskorú tulajdonát. Más kérdés, hogy a törvényes védelem – melyet itthon a gyámhivatal testesít meg – időnként inkább akadályozza a vagyon gyarapítását, mintsem segíti.

Mivel a magyar öröklési rend szerint első örökösök a gyerekek, és mert a középkorú férfiak halandósága sajnálatosan nagy, akár tipikus helyzetnek is mondható, hogy a kiskorú örököl az apukája után. Ilyenkor általában a családi ingatlan és a szülők közösen összegyűjtött pénzének egy része is a gyerekeké lesz. Ettől fogva a túlélő házastárs nem dönthet szabadon szinte semmilyen anyagi természetű ügyről.

Az önkormányzatok gyámügyi osztályai felügyelik a kiskorúak pénzügyeit, és vigyáznak arra, hogy a gyereket továbbra is nevelő szülő nehogy elherdálja csemetéje vagyonát. Ennek érdekében felszólítják a túlélő házastársat, hogy a kiskorú pénzét helyezze el gyámhatósági számlán. A gyámhatósági számla lényege az, hogy kizárólag a gyámhatóság hozzájárulásával lehet onnan pénzt kivenni. A hatóság bizonyos esetekben egyébként ad erre engedélyt. Elméletileg, ha a gyermek érdekében szeretnék elkölteni a kivett összeget, pl. zene- vagy nyelvtanulásra, egyetemi előkészítőre vagy a gyerek nevére történő lakásvásárlásra fordítják, akkor a gyámügy rendszerint nem gördít akadályt. A számla legnagyobb problémája, hogy mivel kötelező, és valami rejtélyes ok miatt kevés bank bajlódik vele, a létező néhány lehetőség kivétel nélkül nagyon rosszul, mélyen az infláció alatt kamatozik, és mire a kiskorúból nagykorú lesz, az örökölt összeg jóval kevesebbet ér, mint eredetileg.

Nagyobb gondot szokott okozni, ha az örökölt, és részben a kiskorú tulajdonában lévő családi házat szeretné eladni az özvegyen maradt házastárs, mondjuk azért, mert egyedül nem tudja már kifizetni a rezsit. Mivel a gyámhatóság csak és kizárólag akkor egyezik bele az eladásba, ha úgy látja, hogy a gyermek anyagi érdeke nem sérül, könnyen nemet mondhat egy kisebb ingatlanra. Ilyenkor egyezkedni kell, ami nem mindig egyszerű. A gyermeküket egyedül nevelő szülők eleve legtöbbször megsértődnek a törvényre, mely feltételezi, hogy ők rosszul sáfárkodnának gyermekük vagyonával, ezért vadidegen emberekkel kell pénzügyeiket megvitatni.

Pedig nem biztos, hogy igazuk van. A fejlett világban is szükségét érzik annak, hogy védelmezzék a kiskorúak vagyonát, ki ne olvasott volna olyan angol krimit, melyben a nagykorúságát betöltő lány pénzére pályáztak különböző szereplők. Igaz ugyan, hogy ott több generáció alatt felgyűlt hatalmas vagyonokról is szó lehet, ami azért más, mint nálunk a család közösen összegründolt megtakarítása és lakása.