Eljött álmomban

Már 13 éve hogy elvesztettem a nagymamám. Akkor még csak 11 éves voltam, de gyerek fejjel nem fogtam fel igazán, de nagyon hiányzott akkor is de most még jobban. A párom 2 hete vesztette el a nagymamáját és akkor azt mondta nekem, hogy szegény mamája csak egyszer tudott eljönni hozzánk megnézni a házunkat, de ha az én mamám is élne még biztos hogy mindig eljönne hozzánk. Aztán tegnap reggel álmomban nem tudom hol jártam, de egyszer csak hirtelen itthon voltam a nappalinkban és ültem a számítógép elött mire a halott mamám sietve jött be a házunba tudva azt hogy hogy néz ki a házunk, hogy engem itt talál meg, van egy párom és nem lakom már anyuéknál. Az arcán látszott hogy nagyon siet és ideges hogy el tudja nekem mondani amit akar. Én annyira megörültem amikor megláttam, hogy a nyakába borultam és elkezdtem sírni, nem akartam elengedni. Erre ő azt mondta: ne sírj, nyugodj meg nincs semmi baj. Már egyáltalán nem haragszom azokra, akik az életben bántottak, még az öregre sem (ő volt a férje), pedig nagyon sokszor megvert engem meg minden, de már rá sem haragszom egyáltalán. Erre én azt mondtam neki: a párom azt mondta, hogyha még mindig élnél biztosan eljönnél minket meglátogatni , mire ő így felelt: ez így van, ha még mindig élnék mindig eljönnélek bennneteket meglátogatni, mert nekem ti vagyok az unokáim,senki más és tudom hogy mit mondott a párod, mert én látlak benneteket és mindig tudom mi történik veletek. Ennyit tudott nekem elmondani, mert uttáni nekem ébresztett a telefonom.Nagyon fáj hogy szegény csak így tudja elmondani amit akar és 13 év után most először találkoztam vele álmomban. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a szavait és hiszem hogy itt van velünk csak mi nem látjuk és halljuk őt és hogy egyszer odaát találkozni fogunk. Nyugodjék békében!