Zsuzsa nőiességét támadta meg a férje halála, a temetés után hat hónappal ki kellett venni a méhét. De nemcsak a testi, hanem a lelki betegségek is az átlagnál gyakoribbak a gyászolók között. Több vizsgálat is kimutatta, hogy az özvegyek legalább 30 százaléka komoly depresszióval küzd, és szokásosnak tekinthetőek az aszociális reakciók, a hipochondria, a pánik- és kényszerbetegség is.
Zsuzsa férje hosszas betegség után halt meg, és ő, a bánat és lelkifurdalás mellett azt tapasztalta, hogy saját nőiségébe vetett hite alapjaiban ingott meg. Valahogy úgy érezte, kudarcot vallott mint nő, mint feleség, hogy nem tudott a férjére vigyázni. Nőgyógyászati panaszai jelentkeztek, melyekről kiderült, hogy olyan betegség, amely gyakran, 70 százalékban átváltozhat rákká. Zsuzsa természetesen alávette magát a műtétnek, ahol immár fizikailag is megfosztották nőiessége lényegétől, a méhétől.
De érdekes, hogy itt, ezen a ponton, valamiféle élni akarás és nem az elkeseredettség vette át a hatalmat a lelkében. Úgy érezte, hogy leküzdötte a gyászt, amikor meglegyintette a rák és ezzel együtt a halál szele, és legbelül valami az élet mellett döntött. De azt is világosan tudta, hogy bár ez az ő döntése volt, csöppet sem tudatos. Annyi történt, hogy szembe jött a halál, és kitért előle.
Nem mindenki választja ezt az utat. A pszichés betegségek mellett szomatikus elváltozások is gyakran jelentkeznek a gyász időszakában. A szakirodalom elsősorban az ischemiás szívbetegségeket, a különböző szív- és érrendszeri megbetegedéseket (főként a magas vérnyomást), a daganatos betegségeket és a colitis ulcerosat (idült bélgyulladás) említi.
A gyászolók természetes okkal magyarázható halála a szeretett személy elvesztését követő első két hétben több mint kétszeresére nő. Ez az arány az első hat hónapban négyszeres is lehet, de a férfiaknál az arány valamivel magasabb, mint a nőknél. A gyászoló halálának háttérben gyakran valamilyen erőszakos esemény (öngyilkosság, baleset), az alkohol és egyéb élvezeti szerek mértéktelen használata miatt kialakult betegségek (pl. rosszindulatú daganatos betegségek, májcirrózis) állnak. Különösen veszélyeztetettek a gyász kezdeti időszakában levők, a férfiak, a 65 évnél fiatalabbak és az alacsony szocio-ökonómiai státuszúak.
Minden háziorvos egészen pontosan tudja, hogy gyászban élő betege gyakrabban hívja ki vagy keresi fel, több gyógyszert kér mint korábban, vagy éppen pont ellenkezőleg, nem veszi be az addig megszokott tablettákat. Azoknak a gyászolóknak nagyobb az esélyük a gyógyulásra, akik nem maradtak teljesen egyedül, van családjuk, barátaik, társaságuk, de az életkedv, a vitalitás és a személyiség ereje is meghatározó.
|
hospice- és gyásztanácsadó
|
református lelkész
|
|
pszichológus
|
gyásztanácsadó
|
|
pszichológus
|
római katolikus szerzetes nővér
|