20 év után ujra fájdalom

25 éves lány vagyok.Sajnos korán meg tudtam mi a szenvedés,5 éves koromban édesanyám öngyilkos lett.A nővéremel találtuk meg a testét.Akkor még nem nagyon tudtam felfogni mi is történt.Tudtam hogy nincs többé,és hogy az anyáknapi ünnepségeken nővérem volt ott,és édesapám.Idén juliusában pont a névnapomon,és 20év elteltével ujra meg történt a tragédia.Édesapám is öngyilkos lett,ugyan ugy ahogy anyukám,és hogy a sors még kegyetlenebb legyen őt is nekem kellet megtalálnom,és a sogoromnak.Ott voltam mikor az utolsó életelen sóhaj elhagyta testét,ahogy kiszabaditottuk a hurokbol a nyakát.1 hetet még élt a korházban,persze az már nem élet volt,hisz nem ébred fel többé,agyhallott lett.Reménykedtünk,beszéltünk hozzá,azt mondták "lehet hogy halja".3 nap után lett saját légzése,nem szabályos de,az ővé volt.Levették a gépröl.Akkor ujra jött a gondolat hogy malyd felébred,és malyd rendbe jönn és ujra olyan lesz mint régen.De sajnos nem igy lett,4napra rá megszünt létezni.Az sziv ami bennem össze tört,nála meg állt.Talán egyszer fel tudom malyd dolgozni de,az nem most lesz.Jönnek az ünnepek és nagyon hiányoznak,föleg az édesapám,ő nevelt fel,nem ingott meg mikor özvegy lett,eröss maradt.Nincs olyan nap hogy ne gondolnák rá,nagyon hiányzik.Már nincsenek bennem kérdések,nem haragszom,csak azt sajnálom hogy nem tudtam meg akadályozni.