Belépés / Regisztráció

2013. június 19. szerda

Letölthető könyvek

Történet beküldése   Bejelentkezés nélkül küldhet be saját történetet az oldalra.

Az Én történetem

2013.02.13. 16:52
Sziasztok Éva vagyok Öt hete vesztettem el lányomat, 37 évesen magával ragadta a rák. Ezt a gyászt és bánatot, amit átélek, szavakkal nem lehet leírni. Van két gyönyörű unokám, bár már nem olyan kicsik - 16 és 13 évesek -. akiknek el kell magyarázni, hogy anya nem jön többet haza, akikkel, ha lehet, sírás nélkül intézni kell az iskola és az élet egyéb dolgait. beszélgetni kell velük. A vejem nagyon jó ember, mindent megtesz a gyerekekért, de bezárkózott, nem beszélget a gyerekekkel az anyjukról, gyászát magába zárta. Azért jó, hogy megtaláltam ezt az oldalt, mert itt beszélhetek arról. amit érzek, és arról. ahogy érzem magam. Mindenki azt mondja, erős vagy, a gyerekek miatt csinálni, bírni kell. Majd az idő mindent megold. Ezt könnyű annak mondani, aki nem élte át ezeket a dolgokat. A temetésen a sírba akartam ugrani, utána akartam menni, de támogatnom kellett a gyerekeket.
2013.02.09. 16:48
Most vesztetem el a az életem értelmét a férjemt atobalesetben a helyszinene meg halt és este 11 kor a redörségröl jötek ki közölni a hirt elöször else akartam hini elis ájultam mert else tudodm képzelni az életemt nélküle és mikor meg halt és el ment otthonrol még elöte ösze vesztünk egy ostobaságon szoval haragban ment el és még ase tutahta meg hogy össze jöt a kispicur nem montam még meg neki hogy terhes vagyok pedig mind 2 anyira szertük volna de már van 2 csodálatos gyermekünk szinte egésznap csak sirok és ülök a szobában és nézem a képét és nem tudom el hini hogy töbet nem jön haza és nem mondja hogy szia kicsim nem puszil meg töbet.
2012.11.23. 22:21
Márciusban vesztettem el a 40 éves férjemet, gyermekeim édesapját, szerelmemet. Nem ivott, nem dohányzott, nem kávézott, imádta a családját, szerette a természetet a növényeket. Szeretett utazni. Az elmúlt években, eljutottunk Párizsba, Rómába, Londonba.... Nem volt Ő vezető beosztású, csak alkalmazott, de mivel nem éltünk káros szenvedélyeknek, jutott arra, hogy utazzunk. Imádtam vele lenni. Teljes életemet rá bíztam volna. Halála előtti napokban, én szenvedtem migrénben, vérzett az orrom, rosszul voltam. Olyan, mintha helyettem halt volna meg, agyvérzésben. Teljes sokkot kaptam. Hónapokig a kezemet sem tudtam felemelni, nem bírtam a gyerekeimnek egy vajas kenyeret sem megkenni. Visszaköltöztem a szüleimhez. Ők segítettek "felállni". Jelenleg már dolgozom és visszaköltöztünk a lakásunkba. Sokan mondják, hogy majd az idő... Ez egy olyan seb, ami soha sem tud meggyógyulni. Közben kifakad! Van úgy, hogy egészen jól érzem magam, máskor meg elfog a sírás.
2012.11.01. 12:20
(Halkuló hiány című verseskötetem megjelenése elé - bizonyságul, hogy van kiút...) Visszatekintve az elmúlt évtizedre, világossá vált sokáig rejtve maradó, ki nem mondott, benső célom az írással kapcsolatban: a gyásznak, mint tabu témának, azon belül is a gyermek elvesztését megélő anyának az út során szinte szükségszerűen megélt érzéseit – talán törvényszerű magányát a gyászban − megmutatni, kifejezni, és azt is, hogy talán van élet azután is, hogy megtörtént a legkegyetlenebb sorstragédia. Egyik ilyen választott út lehet a túlélésre, az önkifejezésre − és a lélek gyógyítására is − az irodalom, a versek közel engedése magunkhoz, és talán az írással való próbálkozás is, bárkinek, aki kellő szeretettel, hűséggel és alázattal közeledik az értelmes lét – akár újra – felismeréséhez, tragédiákat is túlélve. Én eddig túléltem… Immár tizenkét éve…, és ma már, mintha újra élnék, igaz, egy másfajta (másik?) dimenzióban. Ma már elsősorban a lélek dolgai fontosak számomra.
2012.10.30. 18:45
Sziasztok Rolima vagyok! Most találtam erre az oldalra egy ismerősöm segítségével.Néhányat elolvastam és látom milyen sok nehézséggel küzdő ember van aki talán segítséget kaphat ezen az oldalon,ha egymás problémáját elmondhatjuk. Én 62 éves nő vagyok és van két gyermekem,vagyis csak volt mert a drága kislányomat 2 hónapja elveszítettem.
2012.06.20. 13:45
32 éves vagyok 2007 ben venni akartunk férjemmel egy lakást ,igen néni kért előleget 100000ft ot meg volt rajta tartozás 100000 ft azt is kifizettük persze kölcsön kértük mi is !Rendben is volt minden már örültem hogy végre sikerül lakást vennünkde sajnos bank nem adta meg nekünk hitelt!Így nekünk vissza járt volna 200000ft mivel mindent ügyvéd által intéztünk csak sajnos néni fia anynira okos volt hogy nem adta vissza pénzt azt mondta nincsen neki miből!Jó én bele egyeztem hogy az ügyvéd akkor irja át kölcsön szerződésnek ami meg is lett 2011 szeptemberében és kaptak haladékot 2 honapot de nem fizették visza az összeget!!Én nagyon kikészültem idegileg se lakás se pénz!Voltam bíroságon is de közben eladták lakást a néni Pestre költözött és nem találták!Én kezdtem el keresni ismerősők által meg is lett címe kiküldték neki fizetési meghagyást de semmi más nem történt !Közben férjem elhagyott ,és meg ittmaradtam albérletben gyerekkel !Kérdésem az lenne hogy néni 2011decemberében elhunyt
2012.06.05. 12:55
Édesanyámat tavaly vesztettük el. 87 éves volt, tehát leélte az életét, de ennek tudatától a fájdalom nem lett kisebb. Ráadásul éppen a bátyám születésnapján halt meg. Nagyon megviselt a távozása, borzasztó nehezem szedtem össze magam valamennyire. De azért mégis, pár hónap után kezdett kicsit könnyebb lenni, már tudtam újra mosolyogni, és kis szerény terveket is szövögetni a jövőre nézve. Dolgozni kell, élni kell.
2012.05.31. 18:14
ITTHAGYOTT MINKET... KEZDJEM AZ ELEJEN... HA HISZUNK A REINKARNACIOBAN: ELOZO ELETEBEN VALAMI ROSSZ FAT TEHETETT A TUZRE. SAJAT ELMONDASABOL, ES A TAVALYI BESZELGETESUNKBOL TUDOM, HOGY NEM VOLT EPPEN SZEP GYERMEKKORA, ES EZ KESOBB SEM VALTOZOTT. NEM TUDOM, MENNYI JO EMLEKET ORZOTT AZ ELETEBOL, MERT SOKAT KESERGETT. EHHEZ AZ IS HOZZATARTOZIK , HOGY KOZEL 28 EVIG VOLT BETEG, EGYRE INTENZIVEBBEN. AZT GONDOLOM, SZERETETT ELNI, - LATOD, ERROL SOSEM BESZELTUNK... - MEGIS VALAHOGY A ROSSZ DOLGOKROL BESZELT TOBBET. MI ZAVARJA, MI BANTJA, MI AGGASZTJA. MEGIS ANNYIT TUDOTT KERDEZNI, MINDEN ERDEKELTE, AMI VELUNK TORTENT, AKAR JO, AKAR ROSSZ. IZGULT ERTUNK, HELYETTUNK IS AKAR, FELTETT MINKET, MINT EGY JO ANYA. 28 EV... NEM TUDOM, KI MIT TUD A P.C.P. NEVU SOKIZULETI GYULLADASROL, DE AZT MONDTAK NEKI, HOGY EZ A RHEUMA RAKJA. ISZONYATOS, FELEMESZT, DE NEM LEHET BELEHALNI.
2012.05.05. 08:58
Nagybátyám halála Az egészbe annyira nem akarok belemenni,2012 ápr.26-án nagyon sok szenvedés után kis szíve megpihent! Mindösszesen 69 éves volt!Amikor anyukám közölte velem teljesen elzárkóztam tőle!Nem akartam elhinni és tudatosan tagadtam!Addig míg tegnap azaz máj.4én meg nem láttam felravatalozva! Az a nagy erős ember aki volt mindösszesen nem volt 20-25kg-nál több csak a bőr tartotta össze! A fájdalomtól ki volt rágva a kis szája... Tegnap óta nem találom a helyem,nem tudok aludni! Aki ezt olvassa és volt már hasonló helyzetbe kérem SEGÍTSEN!
2012.04.13. 21:33
Én 21 éves voltam, a férjem 24. Nagyon nagy szerelem volt. Én, aki egy jó kislány voltam,szerettem a szüleimet, nem voltam soha szerelmes. Az volt a tervem, hogy valamikor 30 éves koromban valakitől gyereket szülök és egyedül nevelem fel. De szerelmes lettem 21 éves koromban, és úgy éreztem ő az, akinek gyereket szülök és az egész életemet vele élem le. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy őszinte voltam és elmeséltem, mit terveztem. Megszületett a szerelemgyerekünk. De a férjem, sajnos mindig a fejemhez vágta az elképzelésemet. Hiába bizonygattam, hogy ezt az előtt gondoltam, hogy szerelmes lettem. Nem hitt nekem és minden veszekedéskor ezt megkaptam. De szerettem, imádtam. Akkor is szerettem, mikor úgy éreztem nem hisz nekem és elárulja a szerelmemet. Mindig kitartottam mellette, akkor is, amikor azt akarták elhitetni velem, hogy becsap, megcsal. Mindig neki hittem. Én nem vagyok egy olyan ember, aki kimutatja az érzéseit. Szerettem, de nem tudtam kimutatni.